Veri az ördög a feleségét...

Nem, ez a poszt nem filmkritikáról fog szólni, ne tessék aggódni. Az úgy volt, hogy a múlt héten újra megnéztük a Veri az ördög a feleségét című filmet, aki még nem látta, annak kötelező, nem is írok róla bővebben, csak annyit, hogy néha sikítoztunk a nevetéstől, ez tipikusan egy olyan film, amit mindenki magáénak érezhet, egyszerű, igen jó humorral. Na szóval ebben a filmben jön egy olyan jelenet, ahol hatalmasat lakmároznak ebédre, a desszert pedig mi más lehetne, mint rétes, méghozzá tökös mákos. Nos, én akkor úgy ráálltam érzelmileg és mindenféle módon a tökös mákosra, hogy elterveztem, ha törik, ha szakad én a héten azt fogok sütni. Be is szereztem hozzá minden alkotóelemet, csak annyi volt a bibi, hogy tegnap reggel, mikor a mirelit tököt kibontottam, jeges rémület öntött el: ez bizony kaporral van összekeverve. Jogos a kérdés: nem láttam a csomagoláson? A válasz: de! Azonban anyukám azt mondta, nyugodtan vegyem meg, a kapor biztosan külön kis csomagban leledzik őbenne. Nem így lett...Szóval a tök visszakerült azzal a lendülettel a fagyasztóba - jó lesz majd főzeléknek - a mákos vonalat meg elkezdtem tovább ragozni. Mi lenne ha valami fehér csokis krém kerülhetne rá? Mivel mostanság annyira odavagyok a fehér csokis dolgokért (ennek okát még nem igazán értem, mivel mindig is a 70% fölötti kakaótartalmú csokoládék fogyasztását preferáltam) mindenképpen azzal akartam desszertet készíteni. Hát mák volt, meg egy-két kósza citrom hempergett még a gyümölcskosárban a konyhában, rögtön meg is született az ötlet. A citrom és a mák nagyon jó barátok nálam, úgyhogy muffin készült belőlük, ezt pedig fehér csokoládés-sajtkrémes díszítés koronázta tündértortácskává. Az összhang mennyei, a tészta szaftos és pikánsan citromos, a krém a tetején pedig lágyan simogató és édes. Az elkészítése pedig pofonegyszerű. Megsüthetjük tortaformában is, 18-20 cm-es formában 2 lap lesz belőle, akkor azokat megtöltjük és kívülről is bevonjuk a krémmel. Cupcake-ből pedig 16 db lett normál méretű muffintepsiben. Muffin és cupcake között egyébként annyi a különbség, hogy a cupcake az valamilyen krémmel ellátott muffin, a muffinon pedig alapjáraton nincsen krém vagy máz. És akkor következzék a recept:

 

Tészta:

• 5 tojás
• 5 evőkanál cukor
• 3 evőkanál darált mák
• 8 evőkanál liszt
• 1 evőkanál tejföl
• 2 dkg lágy vaj
• 1 kávéskanál sütőpor
• 1 citrom lereszelt héja és leve

A tojásokat szétválasztjuk és a fehérjét kemény habbá verjük 1 csipet sóval, a sárgáját a cukorral és a lágy vajjal szintén habosra verjük. Hozzáadjuk a tejfölt, a mákot és a citrom lereszelt héját és levét, elkeverjük, majd végül a lisztet és a sütőport és az egészet a habhoz keverjük óvatosan. Papírkákkal kibélelt muffintepsibe adagoljuk a tésztát és előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 perc alatt megsütjük (tűpróba!!!) Ha megsültek, hagyjuk teljesen lehűlni őket, ezután jöhet a krém:

• 20 deka fehér csokoládé
• 1,5 dl tejszín (valódi tejszínt használjunk lehetőleg, az utánzatokat hanyagoljuk)
• 1 habfixáló
• 100 g natúr krémsajt (lehet mascarpone, ricotta vagy akár Philadelphia)

A csokoládét gőz felett megolvasztjuk, majd szobahőmérsékletűre hűtjük, de maradjon még folyékony. Addig a tejszínt felverjük habbá a fixálóval, hozzákeverjük a csokoládét és a sajtot. Én ehhez már nem adtam cukrot pluszban, mivel szerintem a fehér csokoládé miatt elég édes lett. Ezt a krémet egy fél órára minimum tegyük hűtőbe, hogy kicsit szilárdabb legyen, így könnyebb lesz majd vele dolgozni díszítéskor. Ha lehűlt, csillagcsővel ellátott nyomózsákba töltjük és a minitortácskáink tetejét feldíszítjük vele. Mostmár ugye értitek miért hívják őket tündértortáknak is? :) Ja, és nem utolsósorban azért is imádtam elkészíteni őket, mert végre kipróbálhattam az új csillagcső készletemet a profi habzsákkal és az emeletes muffinállványra pakolhattam őket, amiket karácsonyra kaptam a szerelmemtől. :)

Már miért lenne unalmas a karfiol és a brokkoli?

Annyira unom már, hogy sokan a karfiolt nem tudják másként elképzelni, csak rántva...jó, persze, az is nagyon fincsi, de olyan sok más módon el lehet még készíteni és én annyira de annyira imádom! Levesnek, párolva, sütve, karamellizálva, rakottan, csőben sütve, Dubarry módra...és még sorolhatnám naphosszat. Karfiol utáni sóvárgásomat kielégítendő, keresgéltem a neten virágzöldséges receptek, ötletek után. Így bukkantam rá a kéksajtmártásos sült brokkoli alapötletére a Chili&Vanília blogon, igaz Mautner Zsófi csak brokkoliból készítette, én azért a saját szám ízére variáltam, megkevertem karfiollal. Mindkét zöldségből fél-fél fejet használtam fel. Persze kinek mekkora adag szimpatikus, én ha ezt készítek, szeretem ha marad belőle másnapra, lehűtve igazán finom szerintem. Az is nagyon szuper ebben az isteni ételben, hogy fogyaszthatjuk magában is, frissen kifőtt gnocchival, tésztával vagy grillezett húsokkal, de én így magában imádom, ahogy van. Mesés, ahogy a szemernyit édeskés párolt karfiolt bevonja a krémesen lágy, jellegzetes ízű kéksajt mártás (azt hiszem nem kell részleteznem, hogy a kéksajtok is a kedvenceim közé tartoznak), mindennek tetején pedig ropogósra sül a zsemle/kenyérmorzsa és a durvára aprított dió. Tökéletes harmónia, vegáknak pedig egyenesen kötelező kipróbálni!

 

Recept:

• fél fej karfiol, fél fej brokkoli
• 3-4 dl tejszín
• kéksajt (mennyisége az ízének erősségétől függ)
• 2 gerezd fokhagyma
• löttyintésnyi fehérbor vagy vermut
• só, bors, frissen reszelt szerecsendió
• tetejére 1-2 evőkanál zsemle- vagy kenyérmorzsa és 1 jó marék durvára aprított dió

A brokkolit és karfiolt rózsáira szedegetem, megmosom és sós vízben roppanósra főzöm (ez forrás után épp hogy csak 1-2 perc, sütőben még úgyis sülni fog, de ha nem vagytok biztosak benne, villával ellenőrizzétek folyamatosan) Ha ez megvan, leszűröm és kivajazott jénaiba öntöm zöldségrózsákat. Jöhet a mártás: a tejszínt forralni kezdem óvatosan, folyamatosan kevergetve, nehogy odakapjon, közben fűszerezem a sóval, borssal és szerecsendióval és belezúzom a 2 fokhagymagerezdet és belelöttyintem a bort. Ha forrásponthoz közelít, beleolvasztom a kéksajtot. Ennek a mennyisége attól függ, éppen milyen típusút/erősségűt kapok. Legutóbb az Aldiban vásároltam, az nagyon kellemes, nem túl erős ízű kéksajt, abból simán beleolvasztottam az egész csomaggal, 150 g-os volt. Erősebb ízű sajtból persze elég úgy 50-100 g közötti mennyiség. A sajtot felolvasztom a tejszínben és az egészet mártás sűrűségűre beforralom, de egy kis habarással is nyugodtan rá lehet segíteni a kívánt állag elérésére, én pl. sűrűn és krémesen szeretem, sok szósszal. Az elkészült mártással nyakon öntjük a jénaiban csücsülő zöldésgvirágokat, a tetejére szórjuk a morzsát és a diót, majd a sütőbe toljuk és 200 fokon addig sütjük, míg a sajtmártás bugyogni fog és a teteje aranybarnára pirul. Mennyei zöldséges ebéd vagy vacsora, ha az ember már látni sem bírja a súlyos hússzeleteket.

Fűszeres almás-karamellás szelet

Nem is nagyon tudnék most lélekmelengetőbbet elképzelni így télen ennél a sütinél...egy bögre tejet megragadva, ölünkben egy tányér illatos, omlós süteménnyel, betakarózva, bekuckózva a meleg szobából lesni a kinti világot. Nagyon szeretem ezt művelni a lazítós hétvégéken...A recept egyébként a toffee apple-ből eredeztethető, a toffee apple az angolok karamellbe mártott almája, amit ők a november 5-i Bonfire Night (nemzeti hálaadás) alkalmával előszeretettel készítenek és fogyasztanak, nagyon fincsi egyébként, volt alkalmam megkóstolni a ropogós édességet. A sütemény tésztájába kerül datolyapüré, amitől igazán szaftos és simogatóan puha lesz, a fűszerek, az alma és a karamellöntet pedig mesés összhangot alkotnak, egyszerű, gyors  és nem utolsósorban, szerintem szupermutatós is, bármilyen ünnepi asztalon megállja a helyét akár. A recept egy régebbi BBC Good Food magazinból van.

Recept:

• 200 g datolya
• 200 ml tej
• 250 g vaj
• 280 g liszt
• 200 g barna cukor
• fél tk sütőpor
• 4 nagy tojás
• 1 csapott evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
• 1 teáskanál vanília kivonat

Tetejére:

• 3 kisebb alma
• egy jó maréknyi tejkaramella, 1 löttyintés tej (kb. 1 ek)
• porcukor

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tejben a datolyákat egy kisebb lábasban feltesszük forralni, amint felforrt, le is kapjuk a tűzhelyről és hűlni hagyjuk. Amikor már hozzá tudunk nyúlni, magozzuk ki a datolyákat és húzzuk le róluk a héját, ez a forralás után nagyon könnyen fog menni, nem kell aggódni. Ezután botmixerrel pürésítsük a datolyahúst a tejjel, és adjuk hozzá az összes többi hozzávalót, keverjük simára. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, majd rászeleteljük a meghámozott almát, mehet a sütőbe 45 percre.

Amíg sül, elkészítjük a karamellszószt: a maréknyi tejkaramellát a löttyintésnyi tejjel összeolvasztjuk és félretesszük. Ha megsült a sütemény, kevéske porcukorral meghintjük, rácsorgatjuk a karamellszószt és kockákra vágva tálaljuk.

Karácsony és florentin

Biztosan többen ismeritek az eredetileg Firenzéből származó, ropogós, mandulás florentin süteményt, amibe kerül mindenféle kandírozott jóság meg mandula, és az egészet egy mézes-tejszínes anyag fogja össze, és csokoládéval kenik be az alját. Most karácsonyra ennek az aprósüteményes változatát sütöttem többek között.  Kapott egy finom, vajas-omlós tészta alapot, erre a florentin réteg, és a végeit olvasztott étcsokoládéba mártogattam. Került bele kandírozott narancs-, és lime héj, meg koktélcseresznye, igazán fincsi és mutatós kis ünnepi süti kerekedett belőle és még csak nem is volt macerás...persze, tudjátok, hogy azok nem is igazán a szívem csücskei. :) A recept egy anyukám által régóta őrizgetett-dédelgetett, Nők Lapjából kivágott oldal, nem tudom mikori lehet, de a papírja már enyhén sárgás színezetet szerzett az elmúlt jó pár év alatt. Most megosztom veletek, és egyúttal kívánok minden drága olvasómnak és követőmnek nagyon boldog karácsonyt!

Recept

Tészta:

• 300 g liszt
• 1 kávéskanál sütőpor
• 1 csipet só
• 180 g vaj
• 90 g porcukor
• 1 vaníliás cukor
• 1 tojás

Florentin réteg:

• 100 g kandírozott narancshéj
• 100 g kandírozott lime héj
• 100 g koktélcseresznye
• 1,25 dl tejszín
• 50 g méz
• 50 g vaj
• 150 g porcukor
• 150 g szeletelt mandula
• 200 g étcsokoládé megolvasztva

A tésztához a hozzávalókat gyors mozdulatokkal összegyúrjuk és folpackba csomagolva fél órára a hűtőbe tesszük pihenni. Jó tanács: mindig várjuk ki a pihentetési időt ezeknél a gyúrt, vajas tésztáknál, mivel csak akkor lesz finom omlósan ropogós, ha a kézmelegtől vissza tud hűlni a vaj a tésztában. És persze kinyújtani is könnyebb lesz. Amíg pihen a tésztagombóc, a florentinhez összeforraljuk a tejszínt, porcukrot, mézet és a vajat, majd belekeverjük a mandulát, és a kandírozott finomságokat és hagyjuk lehűlni. A sütőt előmelegítjük, a tésztát pedig kinyújtjuk lisztezett deszkán, és sütőpapírral bélelt tepsibe emeljük, úgy hogy rátekerjük lazán a sodrófára, a tepsiben pedig kihajtogatjuk. Erre jöhet mandulás réteg, mehet a sütőbe 180 fokra, 30 percre. Ha kész és lehűlt, nagyjából 2x5 cm-es szeletkékre vágjuk és a 2 végét olvasztott csokoládéba mártogatjuk, majd rácsra vagy sütőpapírra sorakoztatva megvárjuk, hogy a csoki teljesen megszáradjon.

Marcipán és csokoládé mousse

Ami egyébként nálunk Bombi torta. Szívecském szerint, mivel épp olyan fűszeres a tésztája és pikáns lekvárcsík húzódik meg őbenne, majd csokival be van vonva...ez az ő hatalmas kedvence és be kell vallanom töredelmesen, nálam is benne van a top 3-ban. Korábban már írtam róla, a Spongyabob torta is ugyanez volt, amit feltettem régebben, most azonban végre eljutottam oda, hogy a receptet is sikerül megosztanom veletek. Ez a torta amúgy fantasztikus édesség lehet karácsonyra is, és nem is feltétlenül muszáj tortaformára sütni. Ha szelet sütikéket szeretnénk készíteni belőle, akkor olyan 23x23 cm-es négyzet fog belőle kijönni, torta formában pedig szintén a 23 cm-es átmérőjű formát fogja kitölteni. Persze duplázhatjuk az adagot, és akkor nagyobb tortát kapunk. 

Recept:

Tészta:

• 3 tojás
• csipetnyi só
• 9 dkg kristálycukor
• 1 vaníliás cukor
• 5 dkg liszt
• 3 dkg étkezési keményítő
• 2 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
• pikáns lekvár a lapok közé (ribizli, meggy, szilva pl.)

Csokoládéhab:

• 20 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé
• 3 dl tejszín

Bevonáshoz:

• 40 dkg marcipán (nyújtható, fehér)
• 20 dkg étcsokoládé
• 2-3 evőkanál semleges ízű olaj

A tésztához a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját meg a cukorral kikeverjük. Összeforgatjuk a kettőt, beleszitáljuk a lisztet, a keményítőt és a fűszert, majd sütőpapírral bélelt formában, előmelegített sütőben 200 fokon 20 perc alatt megsütjük. (tűpróba!) Ha kész, formában hagyjuk kihűlni, majd kettévágjuk és megkenjük a lekvárral, és összeragasztjuk a 2 lapot. A habhoz a csokoládét felolvasztjuk, majd szobahőmérsékletűre hagyjuk hűlni. Ez alatt a tejszínt (itt is erősen ajánlom a Cserpes Sajtműhely valódi tejszínjét, hihetetlenül meg fogja könnyíteni a dolgotokat) kemény habbá verjük és beleforgatjuk az olvasztott csokoládét. A tésztára kenjük egyenletesen és fél órára hűtőszekrénybe tesszük, hogy kellően megdermedjen. Ezután bevonjuk marcipánnal: a marcipánmasszát porcukrozott felületen kinyújtjuk a torta méretére és beborítjuk vele a tortát. Erre jöhet a csokoládébevonat: a csokit megolvasztjuk és 2-3 evőkanál olajat adunk hozzá, így nem fog roppanósan töredezősre kötni és sokkal egyszerűbben és szebben fogjátok tudni szeletelni majd. Hűtsük tovább egy fél órát még legalább, és lehet neki esni. Mennyei összhangot alkot a pikáns, fűszeres alap, rajta a picikét kesernyés étcsokoládé hab és az édes marcipán. Igazán ünnepi;)

Puncstorta, mindenki örök kedvence

Legalábbis nálunk...de legfőbb kedvelője az apukám, akinek a szülinapjára eme példány készült. És puncstorta terén nagyon finnyásak vagyunk ám. A tölteléknek nagyon szaftosnak és ízletesnek kell lennie, a bevonat pedig nem lehet más, mint fondán (itt nem a nyújtható változatra gondolok, hanem a hagyományos puncstorta mázra). Rengeteget kísérleteztem már, mire megkaptuk a tökéletes állagú, ízű és bevonatú süteményt. Készítettem már rá én magam is saját kezűleg főzött bevonatot, nem mondom, hogy gyermekjáték, de megérte. Nem lett tökéletesen sima, még gyakorolnom kell, de elengedhetetlen kelléke ennek a tortának. Szerintem. Mert a krémes bevonatú puncstortától a falra mászok...Mostanra viszont beszereztem ipari kiszerelésű vödrös fondánt, amit csak meg kell melegíteni, pici vizet hozzáadni és színezni és rögtön önthetjük a tortára. Ha ilyenetek nincs, megosztok veletek egy kiváló írást, amely alapján én is el szoktam készíteni, ha nincs itthon kész mázam.

Torta recept:

• 10 tojás
• 45 deka porcukor
• 25 deka liszt
• 1 vaníliás cukor
• 1 deci rum vagy aroma
• fél citrom leve
• tetszőleges gyümölcslekvár, én málnát és barackot szoktam használni
• opcionálisan csokidarabok vagy rumosmeggy
• 20 deka cukorból főzött szirup (2 deci vízzel felforraljuk)

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját pedig kikeverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, lazán összeforgatjuk, hozzászitáljuk a lisztet és a masszát simára keverjük. A tészta felét sütőpapírral bélelt 26 vagy 28 centis kapcsos tortaformában megsütjük. A másik felét egy sütőpapírral bélelt lapos tepsiben sütjük meg. Előmelegített sütőben nagyjából 40 perc alatt sül meg, ha egyszerre, légkeverésre betesszük a 2 tésztát (tűpróba!!!). A lapos tepsiben sütött piskótából készítjük a tölteléket: ha kihűlt, darabokra tördeljük, vágjuk, csipkedjük, leöntjük a sziruppal, a rummal, a citrom levével és annyi gyümölcslekvárt kanalazunk rá, hogy kellően összeálljon és szaftos tölteléket kapjunk. Pár csepp piros ételfestékkel meg is színezhetjük, hogy szép vöröses-bordós színt kapjunk ;) Aki szereti, dobálhat még bele csokidarabokat vagy pár szem rumosmeggyet. Ha a tortaformában kihűlt a piskóta, kettévágjuk és mindkét lapot megkenjük gyümölcslekvárral, visszarakjuk a formába, beletöltjük a tölteléket és ráhelyezzük a felső lapot, erre egy lap sütőpapírt, majd nehezéket teszünk a tetejére, amivel legalább 30 percen át préseljük. Ha ez megvan, és van kész fondánunk, nagyon örülünk és elkészítjük az útmutató szerint, majd a tortára öntjük, de vigyázzunk, nagyon hamar elkezd majd szilárdulni, és nem nagyon tudjuk majd kenegetni! Mindig a közepére öntsük legelőször, majd a széleket igazítsuk ki. Ha nincs mázunk, járjunk el a következők szerint:

Fondánbevonat:

A leggyakoribb és a legfinomabb bevonási eljárás, de elkészítése igen nagy figyelmet, ügyességet, gyakorlatot kíván. Ezért az alábbiakban részletesen leírom a fondánkészítés minden részletét. Egy torta bevonásához 25 - 30 dkg kocka- vagy kristálycukrot teljesen hibátlan literes lábasba teszünk, hozzáöntünk 1 dl vizet, pár csepp ecetet. Előbb a tűzhely szélén addig keverjük, amíg a cukor teljesen felolvad. A lábas szélére ragadt cukorszemcséket vizes ruhával vagy vizes kézzel jól letörölgetjük, és erős tűzre forrni tesszük. Forrás közben - ami pillanatig se szűnjön meg - már nem szabad keverni. A legfontosabb tudnivaló, hogy meddig főzzük a szirupot. A szirup eleinte habosan fő és gyorsan szétpattanó buborékokat vet. Ahogy sűrűsödik, a buborékok nagyobbak, hólyagosak lesznek és nem pattannak szét a felszínen. Néhány perc után egy kanállal kiveszünk a szirupból és tányérba öntött kevés hideg vízbe cseppentjük. Ha a szirup a vízben sűrű oldat marad, vagyis összeáll, golyót formál, az edényt a tűzről levesszük, s a szirup tetejét pár csepp vízzel meglocsoljuk.
Következik a kavarás, ezt kétféleképpen végezhetjük:
1. Márványlapra öntjük és csak addig hűtjük, amíg a teteje, széle bőrösödni kezd. Most egy széles nagy késsel addig dolgozzuk, kavaró mozdulatokkal, amíg a tömeg kifehéredik, már nem nyúlik, hanem törni kezd és a csillogó színe eltűnik, matt fényűre változik.
2. Ha nincs márványlapunk, a lábasban kavarjuk ki. A tűzről a lábast levéve, hideg vízbe vagy jég közé állítjuk, és egész langyosra hűtjük, amíg a teteje bebőrösödik. ( Ha a tetején kristályszemek képződnek, a fondánunk nem lesz sima.) Most egy fakanál nyelével addig keverjük, amíg kifehéredik, gyengén törni kezd, mint előbb láttuk, nem nyúlik, és a fénye is megváltozik. Ha a tömeg túl keményre sikerül és nem keverhető, kevés vízzel locsoljuk.
Ha azonnal nem használjuk fel a fondánt, vizes ruhát vagy nedves celofánt teszünk a tetejére, hogy meg ne száradjon. Üveg vagy porcelánedényben több napig is eltartható.

Színesítés:

A fondán bevonás előtt színesíthetjük és ízesíthetjük pár csepp citromlével, 1 kanál rummal, sötétre pirított karamellsziruppal, kevés vízzel feloldott kakaóval ( egy tortához 2 dkg), 1 - 2 kanál erős feketekávéval, barnára pirított cukorral. Ilyenkor nagyon vigyázzunk, nehogy túl higítsuk, mert a fondán nem fog megszáradni a tortán. Színesíthetjük még piros vagy bármilyen ételfestékkel. .

Eljárás a bevonásnál:

A fondánt nyeles edénybe tesszük ( ebben főhet is ) és gőz fölött lassan melegítve addig keverjük, amíg olvadni nem kezd, de csak egészen langyos, testmeleg legyen, és olyan sürű, hogy a kanalat bevonja. Ha túl sűrű, pár csepp vízzel locsolhatjuk is, de utána keverjük jól el. Az olvasztáskor adhatunk hozzá egy kávéskanálnyi tojásfehérjét is, ettől fényesebb lesz. Mielőtt a tortára öntjük, belekeverünk 2 dkg vajat és egy kanál rumot, ettől a fondán puha marad. Most az egész anyagot egyszerre a torta közepére öntjük, széles késsel 1 - 2 mozdulattal elkenjük, hogy a szélekre is egyenletesen lecsurogjon. A széleit, ahol nincs bevonva, késsel igazíthatjuk, de a tetejéhez már nem nyúlhatunk, mert azonnal szárad.
A szépen sikerült fondánbevonatot nem is kell díszíteni.
Bevonás előtt a tortát vékonyan áthúzhatjuk higított lekvárral Ettől a fondán jobban tapad és szebb fényt kap

A kelbimbó jó!

Imádom a zöldséges ételeket...főleg, amelyik úgy kezdődik, hogy süssük meg a zöldségeket. Ez a recept már nagyon régen megragadta a fantáziámat, többször is elkészítettem már, és annyira izgalmas, hogy minden alkalommal valahogy máshogy sikeredik az íze. Imádom ezeket a pikáns, egzotikus ízeket. A kelbimbó édeskésre karamellizálódik a sütőben, nyakon öntve az aromás, picit csípős öntettel, fenomenális találmány! A recept eredetijét Mautner Zsófinál találtam a Chili&Vanília blogon (http://chiliesvanilia.blogspot.hu/), őt egy New York-i vietnámi stílusú fúziós étterem (Momofuku) kelbimbója ihletett meg, engem meg ő. Az én változatom következik;)

Recept:

• ½ kg kelbimbó

• olívaolaj

• 4 evőkanál halszósz

• 2 evőkanál szójaszósz

• 3evőkanál szezámolaj

• 6 evőkanál víz

• 1evőkanál barnacukor, vagy méz, vagy nálam most édesítőszer

• Fél zöldcitrom leve

• 1 gerezd fokhagyma, lereszelve

• egy kis darab friss gyömbér, lereszelve (ha nincs kéznél friss, használhatunk őröltet is)

• fél mokkáskanál szárított chilipor, ha bátrak vagyunk, használhatunk friss, aprított chilipaprikát is

• Pirított szezámmag, vagy fenyőmag a tetejére

• 1-2 szál újhagyma

A sütőt melegítsük elő 220 fokra.
A kelbimbót pucoljuk meg, vágjuk félbe, ha nagyok, akkor negyedekbe, és forgassuk össze 1 evőkanálnyi olívaolajjal és borítsuk sütőpapírral bélelt tepsibe és forgassuk úgy a kis zöldségeket, hogy a vágott felük legyen lefelé, így finoman megkaramellizálódik majd a vágott felület és ropogósra sül. Nagyjából 20-30 perc kell neki, amíg megpuhul és megpirul, addig elkészítjük az öntetet: a hozzávalókat jól kutyuljuk össze. Ha megsült a kelbimbó, még melegen forgassuk össze az öntettel, szórjuk meg pirított fenyőmaggal vagy szezámmaggal és vékonyra karikázott újhagymával és én még nagyon szeretem meglocsolni a végén egy kis krémes, natúr joghurttal. Mennyei önmagában is vagy grillezett csirkemell mellé.