Pavlova

Pavlovát készíteni végtelenül egyszerű...akár egy kisgyerek is képes rá, és bármikor, bárkit könnyűszerrel ámulatba ejthetünk vele, mind a kinézetével, mind pedig ízének és állagának nagyszerűségével. Régóta imádom ezt a habcsóktortát, de valahogy sosem mertem nekiállni, ami igen nagy butaságnak bizonyult, mint utólag kiderült, semmi bonyolult nincs benne, nem igen lehet elrontani. Receptet hozzá rengeteg helyen lehet találni, többféle változatban, kakaós, vagy mindenféle darált magokkal feldobott alappal, ízesített habokkal és bármilyen gyümölccsel megpakolhatjuk, ez tényleg csak a fantáziánktól függ. Eredetileg Anna Pavlova balerina ihletett meg ausztrál turnéja során egy cukrászt, aki megalkotta az ünnepelt művésznő tiszteletére a  légiesen csodálatos és illatos, habos desszertet. Titka a roppanós külső, krémes belső, és a legfinomabb, ha  házi tejszínnel készítjük. Mérete lehet nagy és kicsi, nem hinném, hogy létezik ember a földön, aki ellen tud állni neki. Én egy egyszerű, alapreceptet hoztam most nektek, persze cifrázhatjátok kedvetek szerint ;)

Recept:

• 6 tojás
• 30 dkg porcukor
• 1 ek fehérborecet vagy almaecet
• 1,5 ek kukoricakeményítő
• 4-5 dl jóféle habtejszín, pl. Cserpes (Hulalát, meg mindenféle cukrászhabot elfelejteni, tönkrevágja az egészet)
• jó sok (lehetőleg) friss gyümölcs

A tojások fehérjét elkezdjük felverni, az ecetet pedig a keményítővel elkeverjük és folyamatos keverés mellett a habhoz csorgatjuk, és a porcukrot is lassanként hozzáadagoljuk, ezt is folyamatos keverés mellett. Fényes, sűrű, kemény tojáshabot kell kapnunk. Ezt egy sütőpapírral bélelt tepsibe, kb. 25 centis tortalap formájúra halmozzuk és 150 fokon másfél órán át szárítjuk. Ha letelt az idő, kikapcsoljuk a sütőt és először csak nagyon pici résnyire nyissuk a sütőajtót, pl. fakanállal támasszuk ki, így hűtsük ki teljesen, különben össze fog esni a szépséges habcsókunk. Ha kihűlt, a tetejére vaníliával és kevéske porcukorral felverjük a tejszínt, ráhalmozzuk az alapra és a tetejére mindenféle tetszés szerinti gyümölcsöt pakolunk. Nálam most cseresznye, málna és ribizli került rá, nem kis sikerrel...

Habkönnyű, triplán epres túrótorta

Szülinapra készült ez a nyári slágertorta, nem is nagyon tudok ilyenkor elképzelni üdítőbb, frissítőbb desszertet egy gyümölcsös-joghurtos-túrós sütinél, szerintem mindenhol, mindenkor tuti befutó, nagyon gyorsan elkészíthető és lehetetlenség elrontani. És hogy mitől triplán epres? Attól, hogy a piskótát először is jófajta epelekvárral kentem meg, majd a túrókrémbe, amivel megtöltöttem, szintén kevertem epret, és végezetül a torta tetejét is beborítottam friss eperrel. Eperimádóknak kötelező!!! 

Recept:

Piskóta:

• 6 tojás
• 6 evőkanál kristálycukor
• 3 evőkanál rétesliszt
• 3 evőkanál finomliszt
• fél tk szódabikarbóna
• csipetnyi só

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük a sóval, a sárgáját pedig a cukorral habosra keverjük. A fehérjére szitáljuk a lisztet, szódabikarbónát, és óvatosan összekeverjük a cukros sárgájával. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük (én 26 cm-est használtam) és 30 perc alatt megsütjük. Ha kihűlt, kettévágjuk és megkenjük eperlekvárral.

Krém:

• 500 g túró
• 1,5 dl habtejszín+1 dl a díszítéshez
• 2 doboz natúr joghurt
• 3 csomag zselatin fix
• eper
• 3-4 ek porcukor

A jéghidegre lehűtött tejszínt (1,5 dl-t)  felverjük, majd hozzákeverjük a túrót, joghurtot, porcukrot. Az eper mennyisége tetszőleges, én olyan 400-500 g-ot használtam kb. a krémbe, jó apróra összekockázva, plusz még egy jó nagy maréknyit a díszítéshez. A végén keverjük a krémhez az epret és a zselatin fixet, ezzel a krémmel megtöltjük a piskótát, úgy kb. a két harmadával, a többivel kívülről megkenjük és hűtőszekrénybe tesszük pár órára dermedni. Ha megdermedt és összeállt, a maradék 1 dl tejszínt is felverjük, csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és feldíszítjük tetszőleges módon, a tetejére epret halmozva. Ha nem akartok pepecselni csillagcsővel, akkor csak simán borítsátok be eperrel a tetejét, piros tortazselével lekenve;) Én imádok a csillagcsővel dolgozni, úgyhogy minden alkalmat megragadok, amikor lehet vele díszíteni.:) Ha van otthon menta, abból is mehet rá pár levélke.

Rózsatorta

Nem szokásom behódolni a valentin napnak nevezett agyonszívecskézett divatőrületnek, de valamivel mégiscsak szerettem volna meglepni az én egyetlenemet, így teljesen magától értetődő volt, hogy az alkalomra red velvet (vörös bársony) torta dukál leginkább. Bársonyos és szaftos, bordó piskótalapokból áll a sütemény, melyek sajtos krémmel vannak megtöltve és díszítve. Dekorációnak a rózsás külsőt választottam, rengeteg videót és fotót nézegettem a neten, hogy ezt valójában hogyan is csinálják, és beütött a villám az én agyamba is: hát ez pofonegyszerű! Vagy annak tűnik és majd menet közben kiderül, hogy nem az, jártam már így...De rettenthetetlen és eltántoríthatatlan voltam, nekikezdtem a díszítésnek úgy, hogyha leszakad az ég is, akkor is rózsás lesz a tortám. És tényleg, éppen olyan pofonegyszerű volt, ahogy a videókon látszott! Máskor is fogom alkalmazni, színesben is, nem lehet elrontani és olyan gyönyörű! Maga a torta elkészítése sem volt egy bonyolult dolog, a vörös bársony tortát bátran ajánlom mindenkinek, nyugodtan vágjatok bele, igen egyszerű az elkészítése, és biztos vagyok benne, hogy nem lesz ember, akit ne varázsolna el. Ahogy a nevében is benne van, bársonyos, simogató és a sajtos krém igazán frissítő benne. A lapokat tanácsos 1 nappal a betöltés előtt megsütni, így könnyebb lesz szétvágni őket, de megsüthetjük egyenként, külön-külön is őket, akkor nem kell vágni. A receptet a Tortaimádó lapján találtam, megmondom őszintén, az eredetit, vagy ahhoz nagyon közeli receptet kerestem és nem is akartam ezen változtatni, ez úgy tökéletes, ahogy van.

Recept:

Tészta

• 25 dkg liszt 
• 1 evőkanál kakaópor
• pici só
• 30 dkg kristálycukor
• 12 dkg szoba hőmérsékletű vaj
• 2 db tojás
• 2 teáskanál vanília kivonat
• 2.5 dl író (tejsavó)
• 4 teáskanál folyékony piros ételfesték 
• 2 teáskanál ecet
• 2 teáskanál szódabikarbóna

Krém

• 25 dkg mascarpone
• 25 dkg Philadelphia natúr krémsajt
• 3,5 dl habetjszín
• 2 tk vaníliakivonat
• 15 dkg porcukor (igazából ízlés szerint, ki mennyire szereti édesen) 

A tésztához a vajat a cukorral, vanília kivonattal habosra keverjük, majd beledolgozzuk a tojásokat. Az ételfestéket elkeverjük az íróval, majd a száraz hozzávalókkal együtt a tojásos keverékhez adjuk, simára dolgozzuk. A végén az ecetet a szódabikarbónára öntjük és amíg pezseg, belekeverjük a tésztába. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük a fele tésztát, én 18 cm-est használtam és 2 részletben sütöttem meg, majd a 2 lapot még kettévágtam másnap. Azért másnap, mert frissen elég nehéz dolgozni vele, nagyon puha és morzsás, másnapra viszont tökéletes állagot fog elérni. Ha nem tudunk másnapig várni, az is segít, ha a lapokat vágás előtt 35-40 percre mélyhűtőbe tesszük. Vagy ha van idegzetünk, megsüthetjük a 4 lapot egyesével is. Nekem nem volt...

A krémhez a tejszínt felverjük kemény habbá, a sajtokat pedig kikeverjük a cukorral és a vanília kivonattal, majd beledolgozzuk a habba. Megtöltjük a lapokat és kívülről is bevonjuk a tortát. Akinek van türelme, és ilyen rózsásat szeretne, mint az enyém, az ragadjon csillagcsöves nyomózsákot, a maradék krémet csapja bele a habzsákba és egyszerű mozdulatokkal szépséges rózsafejeket tekerhet a torta felszínére. Ehhez a habzsákot teljesen merőlegesen kell tartani a tortára és egy nyomással a rózsa közepét kialakítani, majd köré tekerni az úgymond virágfejet. Rengeteg technikai videó van fent erről a neten itt van például egy: http://www.youtube.com/watch?v=W6_0ZkJ19_k  

Az enyém ilyen lett, szerintem első próbálkozásra nem is rossz, és nagyon nagyon finom is:)

 

Puncstorta, mindenki örök kedvence

Legalábbis nálunk...de legfőbb kedvelője az apukám, akinek a szülinapjára eme példány készült. És puncstorta terén nagyon finnyásak vagyunk ám. A tölteléknek nagyon szaftosnak és ízletesnek kell lennie, a bevonat pedig nem lehet más, mint fondán (itt nem a nyújtható változatra gondolok, hanem a hagyományos puncstorta mázra). Rengeteget kísérleteztem már, mire megkaptuk a tökéletes állagú, ízű és bevonatú süteményt. Készítettem már rá én magam is saját kezűleg főzött bevonatot, nem mondom, hogy gyermekjáték, de megérte. Nem lett tökéletesen sima, még gyakorolnom kell, de elengedhetetlen kelléke ennek a tortának. Szerintem. Mert a krémes bevonatú puncstortától a falra mászok...Mostanra viszont beszereztem ipari kiszerelésű vödrös fondánt, amit csak meg kell melegíteni, pici vizet hozzáadni és színezni és rögtön önthetjük a tortára. Ha ilyenetek nincs, megosztok veletek egy kiváló írást, amely alapján én is el szoktam készíteni, ha nincs itthon kész mázam.

Torta recept:

• 10 tojás
• 45 deka porcukor
• 25 deka liszt
• 1 vaníliás cukor
• 1 deci rum vagy aroma
• fél citrom leve
• tetszőleges gyümölcslekvár, én málnát és barackot szoktam használni
• opcionálisan csokidarabok vagy rumosmeggy
• 20 deka cukorból főzött szirup (2 deci vízzel felforraljuk)

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját pedig kikeverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, lazán összeforgatjuk, hozzászitáljuk a lisztet és a masszát simára keverjük. A tészta felét sütőpapírral bélelt 26 vagy 28 centis kapcsos tortaformában megsütjük. A másik felét egy sütőpapírral bélelt lapos tepsiben sütjük meg. Előmelegített sütőben nagyjából 40 perc alatt sül meg, ha egyszerre, légkeverésre betesszük a 2 tésztát (tűpróba!!!). A lapos tepsiben sütött piskótából készítjük a tölteléket: ha kihűlt, darabokra tördeljük, vágjuk, csipkedjük, leöntjük a sziruppal, a rummal, a citrom levével és annyi gyümölcslekvárt kanalazunk rá, hogy kellően összeálljon és szaftos tölteléket kapjunk. Pár csepp piros ételfestékkel meg is színezhetjük, hogy szép vöröses-bordós színt kapjunk ;) Aki szereti, dobálhat még bele csokidarabokat vagy pár szem rumosmeggyet. Ha a tortaformában kihűlt a piskóta, kettévágjuk és mindkét lapot megkenjük gyümölcslekvárral, visszarakjuk a formába, beletöltjük a tölteléket és ráhelyezzük a felső lapot, erre egy lap sütőpapírt, majd nehezéket teszünk a tetejére, amivel legalább 30 percen át préseljük. Ha ez megvan, és van kész fondánunk, nagyon örülünk és elkészítjük az útmutató szerint, majd a tortára öntjük, de vigyázzunk, nagyon hamar elkezd majd szilárdulni, és nem nagyon tudjuk majd kenegetni! Mindig a közepére öntsük legelőször, majd a széleket igazítsuk ki. Ha nincs mázunk, járjunk el a következők szerint:

Fondánbevonat:

A leggyakoribb és a legfinomabb bevonási eljárás, de elkészítése igen nagy figyelmet, ügyességet, gyakorlatot kíván. Ezért az alábbiakban részletesen leírom a fondánkészítés minden részletét. Egy torta bevonásához 25 - 30 dkg kocka- vagy kristálycukrot teljesen hibátlan literes lábasba teszünk, hozzáöntünk 1 dl vizet, pár csepp ecetet. Előbb a tűzhely szélén addig keverjük, amíg a cukor teljesen felolvad. A lábas szélére ragadt cukorszemcséket vizes ruhával vagy vizes kézzel jól letörölgetjük, és erős tűzre forrni tesszük. Forrás közben - ami pillanatig se szűnjön meg - már nem szabad keverni. A legfontosabb tudnivaló, hogy meddig főzzük a szirupot. A szirup eleinte habosan fő és gyorsan szétpattanó buborékokat vet. Ahogy sűrűsödik, a buborékok nagyobbak, hólyagosak lesznek és nem pattannak szét a felszínen. Néhány perc után egy kanállal kiveszünk a szirupból és tányérba öntött kevés hideg vízbe cseppentjük. Ha a szirup a vízben sűrű oldat marad, vagyis összeáll, golyót formál, az edényt a tűzről levesszük, s a szirup tetejét pár csepp vízzel meglocsoljuk.
Következik a kavarás, ezt kétféleképpen végezhetjük:
1. Márványlapra öntjük és csak addig hűtjük, amíg a teteje, széle bőrösödni kezd. Most egy széles nagy késsel addig dolgozzuk, kavaró mozdulatokkal, amíg a tömeg kifehéredik, már nem nyúlik, hanem törni kezd és a csillogó színe eltűnik, matt fényűre változik.
2. Ha nincs márványlapunk, a lábasban kavarjuk ki. A tűzről a lábast levéve, hideg vízbe vagy jég közé állítjuk, és egész langyosra hűtjük, amíg a teteje bebőrösödik. ( Ha a tetején kristályszemek képződnek, a fondánunk nem lesz sima.) Most egy fakanál nyelével addig keverjük, amíg kifehéredik, gyengén törni kezd, mint előbb láttuk, nem nyúlik, és a fénye is megváltozik. Ha a tömeg túl keményre sikerül és nem keverhető, kevés vízzel locsoljuk.
Ha azonnal nem használjuk fel a fondánt, vizes ruhát vagy nedves celofánt teszünk a tetejére, hogy meg ne száradjon. Üveg vagy porcelánedényben több napig is eltartható.

Színesítés:

A fondán bevonás előtt színesíthetjük és ízesíthetjük pár csepp citromlével, 1 kanál rummal, sötétre pirított karamellsziruppal, kevés vízzel feloldott kakaóval ( egy tortához 2 dkg), 1 - 2 kanál erős feketekávéval, barnára pirított cukorral. Ilyenkor nagyon vigyázzunk, nehogy túl higítsuk, mert a fondán nem fog megszáradni a tortán. Színesíthetjük még piros vagy bármilyen ételfestékkel. .

Eljárás a bevonásnál:

A fondánt nyeles edénybe tesszük ( ebben főhet is ) és gőz fölött lassan melegítve addig keverjük, amíg olvadni nem kezd, de csak egészen langyos, testmeleg legyen, és olyan sürű, hogy a kanalat bevonja. Ha túl sűrű, pár csepp vízzel locsolhatjuk is, de utána keverjük jól el. Az olvasztáskor adhatunk hozzá egy kávéskanálnyi tojásfehérjét is, ettől fényesebb lesz. Mielőtt a tortára öntjük, belekeverünk 2 dkg vajat és egy kanál rumot, ettől a fondán puha marad. Most az egész anyagot egyszerre a torta közepére öntjük, széles késsel 1 - 2 mozdulattal elkenjük, hogy a szélekre is egyenletesen lecsurogjon. A széleit, ahol nincs bevonva, késsel igazíthatjuk, de a tetejéhez már nem nyúlhatunk, mert azonnal szárad.
A szépen sikerült fondánbevonatot nem is kell díszíteni.
Bevonás előtt a tortát vékonyan áthúzhatjuk higított lekvárral Ettől a fondán jobban tapad és szebb fényt kap

Bársonyos csokitorta

Az idő hűvösebbre fordulásával az ember egyre inkább sóvárog a lélekmelengető csokoládés sütemények után. Legalábbis én tutira...Ezt a csokitortát, ami tényleg mennyeien bársonyos - a piskótába kerülő tejföl miatt - szintén Nigellától lestem el, pár poszttal korábban már írtam róla, hogy mennyire szeretem a receptjeit, mert végtelenül egyszerűek és mindig bomba sikerem van velük. Csupán pár apró változtatást eszközöltem az elkészítésben, a krémbe kevesebb cukrot és több csokit tettem, mint azt Nigella javasolta és nem bántam meg:) A tészta mennyiségből én 2 darab 23 centis tortaformában sütött lapot készítettem, de lehet, hogy a 26 centist is simán elbírná, egyébként azért ez a kísérletezgetés, mert Nigella a könyvben (Hogyan váljunk házi istennőkké?) minitortákat süt belőle, a tévéműsorban pedig ugyanebből a receptből tortát sütött, de nem emlékeztem mekkora formában. Mindegy is, a végeredmény tökéletes, puha, szaftos, omlós és intenzíven, simogatóan csokoládés torta lett. 

Recept:

Tortalapokhoz:

• 20 dkg liszt
• 20 dkg cukor
• 1 tk sütőpor
• Fél tk szódabikarbóna
• Fél tk vaníliakivonat
• 1,5 dl tejföl
• 17-18 dkg puha vaj
• 8 dkg jó minőségű holland kakaópor 
• 2 tojás

A hozzávalókat mindenféle különös pepecselés nélkül lazán robotgéppel összedolgozzuk. Már ekkor látszik, hogy a végeredmény nemsemmi lesz...(a tészta tömör, fekete és illatos)2 lapot sütünk, egyenként 20-25 perc 180 fokon (tűpróba!)

Krém:

• 25 dkg étcsoki
• 10 dkg vaj
• 1 ek golden szirup vagy cukorszirup
• 1 tk vaníliakivonat
• 1 és negyed dl tejföl
• 30 dkg porcukor (én ennél kevesebbet tettem bele, szerintem a 30 deka nagyon sok, kb. olyan 15-20 deka mehetett bele, de javaslom, kóstoljátok meg inkább!)

A csokit megolvasztjuk, szobahőmérsékletűre hűtjük. A többi hozzávalót robotgéppel elkeverjük, végén mehet hozzá az olvasztott csoki. A krém 2/3-ával megkenjük a lapokat, a többivel pedig kívülről bevonjuk/díszítgetjük (ha van türelmünk).

Szülinap II.

Történt ugyanis, hogy az én szülinapom után nem sokkal következett az én szerelmem születésnapja. Rengeteg ötletelés után az az egy biztos volt, hogy Spongyabobnak valahogy, valamilyen formában szerepelnie kell a tortán. Na meg persze az, hogy az ízesítés az marcipános-csokoládémousse torta lesz, mivel ez az abszolút kedvence. Első ötlet az volt, hogy magát a tortát is Spongyabob alakúra sütöm, azaz egy téglatestet készítek és erre jön majd a sárga marcipánborítás és a kis szivacs testének kialakítása. Nem ez a verzió került megvalósításra, mivel abból gigantikus méretű torta lett volna, így maradtam a hagyományos kerek verziónál, marcipán figurával. Ennek a tortának a receptjét is a napokban fogom updateolni, mivel ezt sem készítettem ide a laptopom mellé...A sütemény tésztája 2 réteg fűszeres piskótatészta, amik valamilyen pikáns lekvárral vannak megkenve, pl.: meggy, ribizli, piros áfonya vagy esetleg szilva is szóba jöhet. Erre jön rá egy magas réteg étcsokoládé mousse, de ha valaki nem rajong az étcsokiért, természetesen tejcsokoládéból is elkészítheti, bár kétség nem fér hozzá, étcsokoládéból az igazi;) Következő lépésben ezt az egészet beburkolom marcipánnal és bevonom étcsokoládéval. Kár volna további szavakat fecsérelni az összhatásra...Leírhatatlan. Ha választanom kellene az életemben kóstolt legfinomabb sütemények közül, a mamám cseresznyés rétese és anyu csokis diótortája mellett ez lenne a 3. befutó. Mennyei!

Kis sárga barátunk testét teljes mértékben saját kezűleg színeztem és formáztam, és ezt a részét élveztem a legjobban a tortakészítésnek:) Sajnos a bevonás nem sikerült valami szépen, nem tudom mi lehetett az oka, de valamiért nem olvadt tökéletesen simára a csokoládém...
Elkészítettem már ezt a tortát szívecskés változatban is:

Szülinap I.

A hétszázát, idejét sem tudom már mikor írtam utoljára bejegyzést...de hát ilyen ez a pop-szakma, hála az égnek zajlik az élet körülöttem. Bár a szülinapom nem mostanában volt (április 30.) de feltétlenül írnom kell arról a tortáról, amit anyukám sütött nekem meglepetésként. Kicsi korom óta nagy kedvencem, és olyan rég nem csinálta már, hogy komolyan meglepett, amikor reggel pizsiben, félig még begyógyult szemekkel megpillantottam a konyhapulton: a csokoládékrémes diótortát. Imádtam. A tésztája habos, légiesen könnyű és pihe-puha, a csokikrém pedig bársonyosan simogatja az ember ízlelőbimbóit, együtt a kettő pedig bomba siker.  Recept is következik hamarosan:) Sajnos most úgy ültem le írni, hogy nincs idekészítve egy darab recept sem a kezem ügyébe, de a napokban pótolom, ígérem. Ha kivárjátok és kipróbáljátok, nem bánjátok meg, tutira;)

És hadd emeljem ki az egyik nagyon kedves ajándékomat a rengeteg közül, amikkel az én édibédi barátaim megleptek: egy konyhai fáklya a tesómtól! Megvan ennek az előzménye, történt ugyanis, hogy előre elkészítettem egy nagyobb adag creme brülee-t, de a régi lángszóróm megadta magát sajnos. Az öcsémet az őrületbe kergettem, hogy "de csak töltsd fel nekem, más baja biztosan nem lehet" de csak nem akart működni. Így hát a krémdesszert felét karamellréteg nélkül kanalaztuk el... De ez végre szuper kis gép, imádom és kaptam hozzá 2 db szívecske alakú ramekin-tálkát is. És ami a legfontosabb: PINK színű!!! Van ennél gyönyörűbb a világon? :)

Dóra torta

Rég volt már bejegyzés, ennek okai a húsvéti sürgés-forgás+munka. Na de most! Történt a múlt héten ugyanis, hogy az én egyik legkedvesebb unokanővérkém felhívott, hogy készítenék-e szülinapos, 3 éves, Dóra nevű  kislánykájának tortát. Hát mondom, hogy a ménkűbe ne, örültem a megbízatásnak és a fejemben már cikáztak is a rózsaszínebbnél rózsaszínebb ötletek. Imádom az ilyen feladatokat, itt bátran elengedhettem a fantáziámat és kiélhettem a már-már betegesen pink mániámat, rendkívül élveztem a díszítését. Maga a torta répatorta lett, sajtkrémes töltelékkel és bevonóval. Az oldalát marcipáncsíkokkal díszítettem ki, majd felül a torta szélén kis fehércsoki virágokkal tüntettem el a színes csíkok végződését. Ezen felül még jött az ötlet, hogy lebegő, repdeső lepkéket is felvonultatok valahogy a tortán. Ennek az lett a végső kivitelezése, hogy beszereztem kis színes papírlepkéket, amelyek el vannak látva kétoldalú ragasztócsíkkal, (ha valakinek van rá érkezése és idegzete, házilag is elkészíthető, nekem nem volt) és ezeket vékony modelldrótra ragasztgattam és a tortába tűzdeltem őket. Egész jól sikerült kivitelezni,azt hiszem, remélem a torta tulajdonosának is legalább annyira tetszik majd, mint nekem :)

Mutatok egy vakuval készült képet is, bár nem annyira szeretem, mert sokszor nem ad vissza valós színeket, de a lepkék viszont úgy jobban látszanak.