Medvehagyma

Nincs mese, legalább 2 hete már itt a szezonja, a természet első, zsenge tavaszi ajándéka. Nem is kérdés, családunk jó pár éve medvehagyma-őrült. Ne kérdezzétek miért...csak kóstoljátok meg. Mielőtt belekezdenék, mi mindenre lehet felhasználni, pár szót a gyógyhatásairól, mivel hogy az is van neki, nem is kevés: méregtelenít, emésztőrendszeri panaszokat, szédülést, fejfájást enyhít, magas vérnyomást csökkent, vesét és vért tisztít.

 Jól hangzik? Akkor most jön a ráadás: az ízét valahol a snidling és a fokhagyma közé tenném. Tény, hogy nyersen fogyasztva teszünk a legjobbat magunkkal, hiszen így tartalmazza a legtöbb jóságos vitamint. Alaposan megmosva és felaprítva szórjuk egy szelet friss vajas kenyérre vagy natúr krémsajttal megkent pirítós kenyérre, vagy dobjuk friss, vegyes salátára, akár joghurtos, akár olívaolajas öntettel istenien feldobja. Kikeverhetjük túróval,joghurttal és egy kis sóval meg borssal fűszerezve mennyei  szendvicskrém, és készíthetünk még belőle fűszervajat is. Sülve-főve felhasználva azonban jelentősen csökken a masszív fokhagymás aroma és ez nem feltétlenül ront rajta:) Sülteket ízesíthetünk vele, húsokba göngyölve, betöltve vagy panír fűszerezésére is kiváló. Apróra vágva szórjuk tojásrántottára, krémleves is készülhet belőle, ugyanúgy, mint fokhagymából, meg persze pesto tésztára és rizottóra. Pestohoz egy jó maréknyi megmosott medvehagymát beledobunk aprítógépbe, hozzáadunk pirított fenyőmagot és reszelt parmezánt, sóval, borssal ízesítjük, a bátrabbak dobhatnak rá pár karika chilipaprikát is. Beizzítjuk az aprítógépet, ledaráljuk és felöntjük annyi extra szűz olívaolajjal, amennyit felvesz. Elkeverjük és kis üvegben lezárva, hűtőszekrényben 3-4 hétig eláll. Frissen kifőtt tésztára melegen ajánlanám még továbbá a következő tésztaszószt: vajban 1 gerezd zúzott fokhagymát enyhén megpirítok, felöntöm tejszínnel, kockákra darabolt gorgonzola sajtot (ki mennyire szereti intenzíven a sajt ízét) vagy bármilyen kéksajtot megolvasztok benne, fűszerezem egy jó maréknyi medvehagymával, kevés fehérborral, sóval és borssal, összeforralom és a frissen kifőtt tésztát (linguine, pappardelle vagy spaghetti, ami épp van otthon) a mártásba forgatom. Azért nem írtam mértékegységeket, mert általában érzésre főzök, nem receptek szerint, hanem saját ízlésem szerint:) és a mennyiség is állandóan változó, hol 1 adagot főzök, hol pedig 1 hétre valót...És mivel nem szedhető túlságosan sokáig, csak amíg el nem kezd virágozni, pompás tartósítási lehetőségeink akadnak. Alapos tisztítás, szárítás és felaprítás után szórjuk őket jól záródó műanyag dobozkákba vagy tasakokba és fagyasszuk le. Vagy eltehetjük olívaolajban is, aprítás után sózzuk meg, tömködjük tiszta üvegekbe és öntsük fel jó minőségű extra szűz olívaolajjal. Lezárva, hűtőszekrényben 1 évig is eláll és az íze is tökéletesen megmarad. 
A végére még 1 nagy kedvencünket tartogattam, a medvehagymás pogit:) Ebből soha nem tudunk eleget sütni...


Hozzávalók: 

• 40 dkg liszt
•  1 csomag szárított élesztő 
•  2 tk só
• 1 dl tejföl
•  20 dkg margarin
•  egy tojás
• reszelt, füstölt sajt
• egy nagy csokor medvehagyma

A lisztet, élesztőt, margarint és tejfölt és sót összegyúrom majd 30 percre félreteszem pihenni. A tésztát kinyújtom, és megszórom egy maréknyi felaprított medvehagymával. Ekkor a tésztát kettéhajtom, majd újra kinyújtom, és újra megszórom. Ezt addig csinálom míg el nem fogy a hagymám. Ekkor 1 cm vastagon kinyújtom, kiszaggatom, bevagdalom a tetejét, megkenem a felvert tojással, megszórom sajttal és mehet a sütőbe 200 fokra. Addig maradnak míg meg nem pirulnak. 

 Ne tévesszen meg senkit sem a gesztenyés muffin, az nem tartalmaz medvehagymát, csupán egy napon készültek, de annak a receptjét majd egy következő posztban osztom meg, mára ennyi elég volt. Ja, még 1 jó hír a végére a Mosonmagyaróvár környékieknek: a Kálnoki-erdő vastagon tele van medvehagymával;)

Frangipane

Avagy indul a mandula...Hirtelen felindulásból elkövetett sütemény bemutatása következik. Igaz, nem mostani alkotmány, még nyáron készítettem el, annak örömére, hogy apukám hazatért a messzi, ködös Skóciából. Adott, hogy imádja a marcipánt. Én meg arra gondoltam, miért ne próbálnék ki valami újat, ami még ráadásul marcipánízű is. (a frangipane krém (mandulakrém) elég hasonló lett a marcipánhoz) És valóban nem hazudtak, akik ódákat zengtek erről a finomságról. Megérte a magvakat egyenként kinyomkodni a kis barna kabátkájukból...mivel épp akkor nekem nem volt itthon blansírozott formában. Ehhez meg az kell.

 

Frangipane torta recept:


Én a tésztával nem vesződtem külön, a mandula blansírozás után valahogy az egyszerűbb utat választottam: kész leveles tésztás használtam. Egy piteformát kivajaztam, belevágtam a leveles tésztát, úgy, hogy körbe a piteforma falaira is felérjen, hiszen kell, hogy egy kis pereme legyen a tésztának. 180 fokon elősütöttem, 5-10 perc elég neki.
Majd elkészítettem a mandulakrémet: 

• 250 g ledarált mandula
• 50 g liszt
• 250 g vaj
• 150 g cukor
• 1 tojás
• 1 kupak amaretto vagy mandula kivonat

A vajat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a mandulát, a lisztet, a tojást és az amarettót vagy mandulakivonatot. Fél órát pihentettem a keveréket a hűtőben, majd a tésztaalapra simítottam. És még friss fügét szeleteltem a tetejére, mert épp volt itthon, de szilvával is pompásan működik. Vagy körtével. Majd visszadugtam a sütőbe és 180 fokon újabb 30-35 percet sütöttem. Nem kell kétségbeesni, ha a sütőből kivéve még folyósnak találjátok a közepét... Vaníliafagyival körítve mennyei. Vagy csak szimplán egy kis házi tejszínből (Cserpes Tejszín) készített habbal...Higgyétek el, nyomába sem ér a dobozos spray-s förtelemnek. És ha már így előjött a szó a tejtermékekről: http://www.cserpessajtmuhely.hu/hu/termekpaletta.php próbáljátok ki, nem fogtok csalódni, úgy tudom, minden Lipóti Pékségben kaphatóak a termékeik.

Eper...

Remegve várjuk az eperszezont. Az eper számomra az egyik legfinomabb gyümölcs a világon. A málna mellett.  Lehetőségeink határtalanok az elkészítését illetőleg. Hogy az anyukám által házilag előállított eperlekvárról már ne is tegyek említést... Ma péntek van, és általában ez az a nap, amikor már nem bírom magam türtőztetni a héten és kitör belőlem az alkothatnék. Ma nem így történt...pedig én akartam. Nagyon akartam...Eredetileg szivárványszínes macaronok előállítását terveztem mára. De sűrű napom volt, energia pedig nem maradt a kis drágákra. Ezért ma megmutatok nektek egy régi, szuper trükköt, rémségesen egyszerű és gyors nyalánkság előállítására. Igaz a rengeteg eperre még egy picit várni kell...Bár már kapható a zöldség-gyümölcs árusoknál, de az íze meg sem közelíti még a mennyei, nyári magyar eperét.
A varázslat pofonegyszerű és bomba siker: ricotta-t kikevertem annyi tejföllel, hogy lágyan krémes legyen, adtam hozzá némi édesítőt, ízlés szerint, ki mennyire szereti édesen, persze cukorral is ugyanúgy működik, de hát ugye, ahol lehet, spóroljuk a kalóriákon. Majd a tetejére halmoztam rengeteg szeletelt epret. Nem nagyon volt ideje a hűtőben lehűlni...Azonnal befaltuk.
S holnap pedig érkeznek a szivárványszínű macaronok. Ha minden jól alakul:)

Töltött kiflik vacsira

És most egy nemsüti.
Remek lehetőségem nyílott a megmaradt pár napos kiflik hasznosítására, amire amúgy már senki nem fanyalodott volna rá önmagában. Nemrég a Nők Lapjában olvastam egy pompás ötletet Vrábel Krisztinától, a Dolce Vita blog szerzőjétől http://fozzunkolaszul.blogspot.com/ .Nagyon szeretem a receptjeit, mert egyszerűek, gyorsak és nagyon látványos eredmény érhető el velük. És persze tuti siker. A mai vacsi is egy ilyen gyors és isteni fogás lett, tejfölös-rozmaringos gombával töltött kiflik. Szikkadt kiflik bele kikapar, bele a percek alatt előállított töltelék, megszór sajttal, 10 perc sütés és voila! Végre nem az unalomig ismételt besameles gombás melegszendvicskrém. No nem mintha az olyan rossz lenne...de olyan izgalmas új dolgokkal kísérletezni;)

Zila kockaforma

Az előző posztomban olvashattatok a Zila tortaformáról, most pedig a kocka forma lesz írásom tárgya. Ezt is Jézuska hozta:) Hirtelen ötlettől vezérelve próbáltam ki, egy sima gyümölcstorta piskótaalapot kevertem ki, ezt sütöttem meg benne, miután kihűlt, megkentem baracklekvárral (naná, hogy házival, anyukám keze munkája) és mindegyik mélyedésbe 1-1 szem rumosmeggyet tettem, tetejére pedig túróhab került. Hát ez sem száradt meg az asztalon...este átjött pár barátunk, s hogy a szavaikkal éljek: "jó-jó, csak kevés". Merjünk kreatívak lenni és elrugaszkodni a receptkönyvektől.

Zila tortaforma

Régóta vágytam és sóvárogtam ezek után a remek Zila tortaformák után, mióta legelőször megláttam Mautner Zsófi blogján http://chiliesvanilia.blogspot.com/2008/11/j-formban.html , ő először a kockaformában sütött répatortát publikálta, azonnal levett a lábamról és receptek, lehetőségek ezrei pörögtek a szemem előtt. Megfogalmazódott tehát az igény: szeretném. Mindennél jobban. Akkor még nem árulták szimpla háziasszonyok számára, úgymond "az utcára" de hála a magasságosnak, olyan nagy kereslet adódott rá, hogy mostmár webshopon is rendelhető.http://www.zilatortaforma.hu/ Örömöm azonban még mindig nem volt teljes, azonnali megvásárlásától borsos ára tántorított el. Majd egyszer...mondogattam magamnak. És az én drága szüleim megleptek vele karácsonyra! Volt öröm, hatalmas...rögtön neki akartam látni, lelkesedésemet azonban a temérdek karácsonyi sütemény megléte lelombozta, de most! Süthetek, kísérletezhetek végre kedvemre.
Legelőször egy máktorta készült a 16 szeletes formában lemon curd-dal töltve...Isteni volt, az édes, habkönnyű mákos tészta a frissítő és fanyar citromkrémmel. Igazi tavaszi-nyári üdítő desszert. A főfogás után nem eltelít, hanem lezárja az étkezést. Tökéletes.

Tavasz, diéta...

És ha már itt a tavasz, mindannyiunk bomba formáról álmodik és keményen dolgozik érte, jutalmazzuk meg magunkat és simogassuk meg ízlelőbimbóinkat a következő cukor- és zsírszegény finomsággal, nyugodt lélekkel, hogy eddigi kemény munkánk nem fog kárba veszni. Hiszen ez az almás krémes Korpovit kekszből készült, ami sem cukrot, sem zsírt nem tartalmaz. A vaníliakrémhez a pudingot zsírszegény tejjel és édesítőszerrel főztem, a lereszelt almát szintén édesítőszerrel pároltam. Meg persze csipetnyi fahéjjal, szegfűszeggel és néhány csepp citromlével. Még melegen összeállítottam és pár óra múlva megpuhult és kihűlt...mondanom sem kell, nekünk, fogyókúrás lányoknak maga a Mennyország. Mert hiába vagyunk "acélból, meg szacharinból", nekem ne mondja senki, hogy nem hiányzik az édesség! :D

Elkészítés a következő módon:


Egy laposabb tál alját kiraktam Korpovit keksszel. Bármilyen kekszet használhatunk hozzá, csak én törekedtem rá, hogy teljes mértékben diabetikus legyen, tehát no cukor és zsír, kalóriát is a legkisebb mértékben tartalmazzon. Ez pedig a Korpovit keksz és ráadásul az íze is finom. Vaníliakrémnek 1 tasak pudingport megfőztem zsírszegény tejjel és édesítőszerrel. Aztán az almát is megpárolom, épp csak annyira, hogy a felesleges leve eltűnjön. A sütiadag méretétől függően, 3-4 lereszelt almát szoktam felhasználni, rácsepegtetek pár csepp citromlét, megszórom egy kis fahéjjal és szegfűszeggel meg némi édesítővel. És ha már az édesítőszereknél tartunk: rengeteg féle van forgalomban, és mi azt mind ki is próbáltuk:) Ami bevált: Canderel (por, tabletta formájába) Müller-ben kapható piros címkés folyékony édesítőszer, Fit Vital a neve és Norbi Update1 Prebio Sweet, ez is por formájában kapható. Ezek mind sütés-főzésállóak, és nincs az a rossz édesítő-utóízük. Észre sem venni az ezekkel készült ételeken, hogy nem cukorral csináltam. No de kanyarodjunk vissza az almáshoz: a pudingot még melegen ráöntöm a keksz alapra, majd rásimítom a megpárolt almát. A tetejét is keksz lapokkal fedem be és jó gyorsan letakarom frissentartó fóliával, amíg meleg, így fog majd megpuhulni. Nagyjából egy óra kell neki. Csak győzzük kivárni!