Madártej szelet

Végre, végre új bejegyzés, hurrááááá! El sem hiszitek, mennyire vártam, hogy végre az imádott kis hobbimról írogathassak, erre sajnos mostanában nem jutott sem idő, sem energia... Azonban most kiváló alkalmam adódott kreatívkodni. Ahogy már korábban is írtam róla, karácsonyra megleptek a szüleim a hőn áhított Zila-tortaformákkal, így hát folyamatosan bújom a http://www.zilatortaforma.hu/ -t újabb és újabb receptek, inspirációk után kutatva. Régóta meg is fogalmazódott az igény a madártej torta iránt, mivel az egész családunk masszívan madártej-függő. Igen ám, el is terveztem, hogy anyukám szülinapjára meglepem őt egy Zila tortaformában elkészített, sodóval töltött madártej tortával. Egy bibi volt csak vele, előző nap el kellett volna készíteni, és egy éjszakát fagyasztani...Ez mondjuk egyrészt ki is ment a fejemből, másrészt megint csak elhúzódott az előző napi munkaidő, tehát a projekt abszolút kivitelezhetetlenné vált, és ez el is szomorított szombat reggel, amikor szembesültem a tényekkel és rádöbbentem: nincs mit tenni, nem lesz madártej torta. Azonban hoppá! Hát van itt nekünk madártej szelet receptünk is, idő hiányában muszáj rugalmasnak lenni, hát nagy szívfájdalmak közepette elszakadtam a tortaformától és kiegyeztem magammal a tepsis verzióban. Utólag rájöttem persze, hogy ez is nyugodtan mehetett volna a 26 centis, kapcsos tortaformába, vagy a Zilába, de majd legközelebb...másodszor majd okosabb leszek. A recepten is van még mit csiszolni, a krém állagát tekintve, a végeredmény egyébként isteni lett. Maga a recept, egy régóta elmentett darab a számítógépemen, most próbáltam ki először, az ízélmény mennyei, egyedül a vaníliakrémem sikerült egy kissé hígra, mely néhol lefolyt a piskótáról. Nem tudom mit lehetne tenni ennek kiküszöbölésére, tippem van csak: mivel főzött krémről van szó, tojássárgájából, én valószínűleg nem főztem elég sűrűre, mert attól tartottam, hogy rántotta lesz, ha tovább sűrítem. Legközelebb tutira megyek: valószínűleg beleküldök 1-2 lapzselatint...

Recept:

Piskóta:

• 8 tojásfehérje
• 8 evőkanál cukor
• 8 evőkanál liszt
• 1 teáskanál sütőpor

Krém:

• 8 tojássárgája
• 4 evőkanál cukor
• 5 evőkanál liszt
• 2 evőkanál vaníliás cukor/ vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje, esetleg vaníliakivonat
• 4 dl tej
• 18 dkg Rama
• 10 dkg porcukor

Tetejére 4-5 dl tejszínből készített hab. Erősen ajánlom a Cserpest, vagy valami jobbfélét, Hulalát eszünkbe se jusson használni, semmi esetre sem!!!

A tésztához a 8 fehérjét kemény habbá verem, hozzáadom a cukrot, lisztet és a sütőport, sütőpapírral bélelt tepsiben vagy tortaformában 15-20 perc alatt megsütöm 180 fokon.

A krémhez a tojássárgájákat a liszttel, cukorral, vaníliával és tejjel sűrűre főzöm, majd hagyom kihűlni. Ha kihűlt, a porcukrot kikeverem a Ramaval, hozzákeverem a vaníliakrémet és a piskótára simítom, arra pedig a  habot. Teteje bármivel megszórható, krokanttal, csokiforgáccsal, ahogy tetszik. Hűtőbe dugjuk pár órára, majd jóízűen befaljuk. 

Dóra torta

Rég volt már bejegyzés, ennek okai a húsvéti sürgés-forgás+munka. Na de most! Történt a múlt héten ugyanis, hogy az én egyik legkedvesebb unokanővérkém felhívott, hogy készítenék-e szülinapos, 3 éves, Dóra nevű  kislánykájának tortát. Hát mondom, hogy a ménkűbe ne, örültem a megbízatásnak és a fejemben már cikáztak is a rózsaszínebbnél rózsaszínebb ötletek. Imádom az ilyen feladatokat, itt bátran elengedhettem a fantáziámat és kiélhettem a már-már betegesen pink mániámat, rendkívül élveztem a díszítését. Maga a torta répatorta lett, sajtkrémes töltelékkel és bevonóval. Az oldalát marcipáncsíkokkal díszítettem ki, majd felül a torta szélén kis fehércsoki virágokkal tüntettem el a színes csíkok végződését. Ezen felül még jött az ötlet, hogy lebegő, repdeső lepkéket is felvonultatok valahogy a tortán. Ennek az lett a végső kivitelezése, hogy beszereztem kis színes papírlepkéket, amelyek el vannak látva kétoldalú ragasztócsíkkal, (ha valakinek van rá érkezése és idegzete, házilag is elkészíthető, nekem nem volt) és ezeket vékony modelldrótra ragasztgattam és a tortába tűzdeltem őket. Egész jól sikerült kivitelezni,azt hiszem, remélem a torta tulajdonosának is legalább annyira tetszik majd, mint nekem :)

Mutatok egy vakuval készült képet is, bár nem annyira szeretem, mert sokszor nem ad vissza valós színeket, de a lepkék viszont úgy jobban látszanak.

Végre végére értem a hétvégén begyűjtött rengeteg medvehagyma feldolgozásának. Azt hittem sosem jön el ez a pillanat. 6-7 kis dobozka ment a fagyasztóba belőle, és 2 kis üveggel sikerült eltennem olívaolajban. Ehhez is felaprítottam a leveleket, besóztam és meglocsoltam az olajjal, majd levegőmentesen üvegekbe tömködtem és még a tetejét is meglocsoltam olívaolajjal. Állítólag hűtőben egy évig is eláll, az íze maradéktalanul megmarad és bármire használható. Azt hiszem, a héten még elteszek pár adagot:)

Medvehagyma

Nincs mese, legalább 2 hete már itt a szezonja, a természet első, zsenge tavaszi ajándéka. Nem is kérdés, családunk jó pár éve medvehagyma-őrült. Ne kérdezzétek miért...csak kóstoljátok meg. Mielőtt belekezdenék, mi mindenre lehet felhasználni, pár szót a gyógyhatásairól, mivel hogy az is van neki, nem is kevés: méregtelenít, emésztőrendszeri panaszokat, szédülést, fejfájást enyhít, magas vérnyomást csökkent, vesét és vért tisztít.

 Jól hangzik? Akkor most jön a ráadás: az ízét valahol a snidling és a fokhagyma közé tenném. Tény, hogy nyersen fogyasztva teszünk a legjobbat magunkkal, hiszen így tartalmazza a legtöbb jóságos vitamint. Alaposan megmosva és felaprítva szórjuk egy szelet friss vajas kenyérre vagy natúr krémsajttal megkent pirítós kenyérre, vagy dobjuk friss, vegyes salátára, akár joghurtos, akár olívaolajas öntettel istenien feldobja. Kikeverhetjük túróval,joghurttal és egy kis sóval meg borssal fűszerezve mennyei  szendvicskrém, és készíthetünk még belőle fűszervajat is. Sülve-főve felhasználva azonban jelentősen csökken a masszív fokhagymás aroma és ez nem feltétlenül ront rajta:) Sülteket ízesíthetünk vele, húsokba göngyölve, betöltve vagy panír fűszerezésére is kiváló. Apróra vágva szórjuk tojásrántottára, krémleves is készülhet belőle, ugyanúgy, mint fokhagymából, meg persze pesto tésztára és rizottóra. Pestohoz egy jó maréknyi megmosott medvehagymát beledobunk aprítógépbe, hozzáadunk pirított fenyőmagot és reszelt parmezánt, sóval, borssal ízesítjük, a bátrabbak dobhatnak rá pár karika chilipaprikát is. Beizzítjuk az aprítógépet, ledaráljuk és felöntjük annyi extra szűz olívaolajjal, amennyit felvesz. Elkeverjük és kis üvegben lezárva, hűtőszekrényben 3-4 hétig eláll. Frissen kifőtt tésztára melegen ajánlanám még továbbá a következő tésztaszószt: vajban 1 gerezd zúzott fokhagymát enyhén megpirítok, felöntöm tejszínnel, kockákra darabolt gorgonzola sajtot (ki mennyire szereti intenzíven a sajt ízét) vagy bármilyen kéksajtot megolvasztok benne, fűszerezem egy jó maréknyi medvehagymával, kevés fehérborral, sóval és borssal, összeforralom és a frissen kifőtt tésztát (linguine, pappardelle vagy spaghetti, ami épp van otthon) a mártásba forgatom. Azért nem írtam mértékegységeket, mert általában érzésre főzök, nem receptek szerint, hanem saját ízlésem szerint:) és a mennyiség is állandóan változó, hol 1 adagot főzök, hol pedig 1 hétre valót...És mivel nem szedhető túlságosan sokáig, csak amíg el nem kezd virágozni, pompás tartósítási lehetőségeink akadnak. Alapos tisztítás, szárítás és felaprítás után szórjuk őket jól záródó műanyag dobozkákba vagy tasakokba és fagyasszuk le. Vagy eltehetjük olívaolajban is, aprítás után sózzuk meg, tömködjük tiszta üvegekbe és öntsük fel jó minőségű extra szűz olívaolajjal. Lezárva, hűtőszekrényben 1 évig is eláll és az íze is tökéletesen megmarad. 
A végére még 1 nagy kedvencünket tartogattam, a medvehagymás pogit:) Ebből soha nem tudunk eleget sütni...


Hozzávalók: 

• 40 dkg liszt
•  1 csomag szárított élesztő 
•  2 tk só
• 1 dl tejföl
•  20 dkg margarin
•  egy tojás
• reszelt, füstölt sajt
• egy nagy csokor medvehagyma

A lisztet, élesztőt, margarint és tejfölt és sót összegyúrom majd 30 percre félreteszem pihenni. A tésztát kinyújtom, és megszórom egy maréknyi felaprított medvehagymával. Ekkor a tésztát kettéhajtom, majd újra kinyújtom, és újra megszórom. Ezt addig csinálom míg el nem fogy a hagymám. Ekkor 1 cm vastagon kinyújtom, kiszaggatom, bevagdalom a tetejét, megkenem a felvert tojással, megszórom sajttal és mehet a sütőbe 200 fokra. Addig maradnak míg meg nem pirulnak. 

 Ne tévesszen meg senkit sem a gesztenyés muffin, az nem tartalmaz medvehagymát, csupán egy napon készültek, de annak a receptjét majd egy következő posztban osztom meg, mára ennyi elég volt. Ja, még 1 jó hír a végére a Mosonmagyaróvár környékieknek: a Kálnoki-erdő vastagon tele van medvehagymával;)

Frangipane

Avagy indul a mandula...Hirtelen felindulásból elkövetett sütemény bemutatása következik. Igaz, nem mostani alkotmány, még nyáron készítettem el, annak örömére, hogy apukám hazatért a messzi, ködös Skóciából. Adott, hogy imádja a marcipánt. Én meg arra gondoltam, miért ne próbálnék ki valami újat, ami még ráadásul marcipánízű is. (a frangipane krém (mandulakrém) elég hasonló lett a marcipánhoz) És valóban nem hazudtak, akik ódákat zengtek erről a finomságról. Megérte a magvakat egyenként kinyomkodni a kis barna kabátkájukból...mivel épp akkor nekem nem volt itthon blansírozott formában. Ehhez meg az kell.

 

Frangipane torta recept:


Én a tésztával nem vesződtem külön, a mandula blansírozás után valahogy az egyszerűbb utat választottam: kész leveles tésztás használtam. Egy piteformát kivajaztam, belevágtam a leveles tésztát, úgy, hogy körbe a piteforma falaira is felérjen, hiszen kell, hogy egy kis pereme legyen a tésztának. 180 fokon elősütöttem, 5-10 perc elég neki.
Majd elkészítettem a mandulakrémet: 

• 250 g ledarált mandula
• 50 g liszt
• 250 g vaj
• 150 g cukor
• 1 tojás
• 1 kupak amaretto vagy mandula kivonat

A vajat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a mandulát, a lisztet, a tojást és az amarettót vagy mandulakivonatot. Fél órát pihentettem a keveréket a hűtőben, majd a tésztaalapra simítottam. És még friss fügét szeleteltem a tetejére, mert épp volt itthon, de szilvával is pompásan működik. Vagy körtével. Majd visszadugtam a sütőbe és 180 fokon újabb 30-35 percet sütöttem. Nem kell kétségbeesni, ha a sütőből kivéve még folyósnak találjátok a közepét... Vaníliafagyival körítve mennyei. Vagy csak szimplán egy kis házi tejszínből (Cserpes Tejszín) készített habbal...Higgyétek el, nyomába sem ér a dobozos spray-s förtelemnek. És ha már így előjött a szó a tejtermékekről: http://www.cserpessajtmuhely.hu/hu/termekpaletta.php próbáljátok ki, nem fogtok csalódni, úgy tudom, minden Lipóti Pékségben kaphatóak a termékeik.

Eper...

Remegve várjuk az eperszezont. Az eper számomra az egyik legfinomabb gyümölcs a világon. A málna mellett.  Lehetőségeink határtalanok az elkészítését illetőleg. Hogy az anyukám által házilag előállított eperlekvárról már ne is tegyek említést... Ma péntek van, és általában ez az a nap, amikor már nem bírom magam türtőztetni a héten és kitör belőlem az alkothatnék. Ma nem így történt...pedig én akartam. Nagyon akartam...Eredetileg szivárványszínes macaronok előállítását terveztem mára. De sűrű napom volt, energia pedig nem maradt a kis drágákra. Ezért ma megmutatok nektek egy régi, szuper trükköt, rémségesen egyszerű és gyors nyalánkság előállítására. Igaz a rengeteg eperre még egy picit várni kell...Bár már kapható a zöldség-gyümölcs árusoknál, de az íze meg sem közelíti még a mennyei, nyári magyar eperét.
A varázslat pofonegyszerű és bomba siker: ricotta-t kikevertem annyi tejföllel, hogy lágyan krémes legyen, adtam hozzá némi édesítőt, ízlés szerint, ki mennyire szereti édesen, persze cukorral is ugyanúgy működik, de hát ugye, ahol lehet, spóroljuk a kalóriákon. Majd a tetejére halmoztam rengeteg szeletelt epret. Nem nagyon volt ideje a hűtőben lehűlni...Azonnal befaltuk.
S holnap pedig érkeznek a szivárványszínű macaronok. Ha minden jól alakul:)

Töltött kiflik vacsira

És most egy nemsüti.
Remek lehetőségem nyílott a megmaradt pár napos kiflik hasznosítására, amire amúgy már senki nem fanyalodott volna rá önmagában. Nemrég a Nők Lapjában olvastam egy pompás ötletet Vrábel Krisztinától, a Dolce Vita blog szerzőjétől http://fozzunkolaszul.blogspot.com/ .Nagyon szeretem a receptjeit, mert egyszerűek, gyorsak és nagyon látványos eredmény érhető el velük. És persze tuti siker. A mai vacsi is egy ilyen gyors és isteni fogás lett, tejfölös-rozmaringos gombával töltött kiflik. Szikkadt kiflik bele kikapar, bele a percek alatt előállított töltelék, megszór sajttal, 10 perc sütés és voila! Végre nem az unalomig ismételt besameles gombás melegszendvicskrém. No nem mintha az olyan rossz lenne...de olyan izgalmas új dolgokkal kísérletezni;)