Charlotte

Szívemnek egyik legkedvesebb évfordulójára, kedvesemmel történt megismerkedésünk 1. évfordulójára készítettem ezt a pofonegyszerű, ám annál látványosabb és finomabb, könnyű, nyári édességet, az epres-málnás charlotte-ot. Azért is írtam, hogy pofonegyszerű, mert bevallom töredelmesen, picit most csaltam, kész, tölteni való piskótatekercset vettem, kettőt, amiket megkentem málnalekvárral, felszeleteltem, és kiraktam a szeletekkel egy gömbölyű tál belsejét. (Ha van időnk, természetesen meg is süthetjük a piskótákat, én is azt szoktam inkább preferálni) Amennyiben nagyon biztosra akarunk menni, kibélelhetjük folpackkal a tál belsejét, de nekem eddig még sosem volt problémám a kiborítással, pedig már sokszor csináltam. Ha megvagyunk a szeletek kirakosgatásával, jöhet a töltetlék: nálam ez most túrós-epres volt. 3 csomag túrót, 2 pohár natúr joghurtot, némi édesítőt (mézzel is isteni) és kb 3 dl eperpürét összekevertem. Használhatunk persze friss, darabolt epret is, vagy bármilyen más gyümölcsöt, ami épp otthon van. Majd a végén hozzádobtam 2 tasak zselatin fixet, ebben az a szupi, hogy sem főzni, sem áztatni, semmit nem kell vele bíbelődni, csak bele a krémbe a végén, alaposan elkeverni és lehet is beletölteni a charlotte-forma belsejébe, majd a tetejét is rakjuk ki piskótatekercs-szeletekkel. Egy éjszakára tegyük hűtőbe, ha ennyi időnk nincs, akkor is legalább 2-3 órát hűtsük, majd borítsuk ki a gömbölyű formából az incsifincsi nyári desszertünket egy tortatálra és arassuk le a babérokat!:)

Szülinap II.

Történt ugyanis, hogy az én szülinapom után nem sokkal következett az én szerelmem születésnapja. Rengeteg ötletelés után az az egy biztos volt, hogy Spongyabobnak valahogy, valamilyen formában szerepelnie kell a tortán. Na meg persze az, hogy az ízesítés az marcipános-csokoládémousse torta lesz, mivel ez az abszolút kedvence. Első ötlet az volt, hogy magát a tortát is Spongyabob alakúra sütöm, azaz egy téglatestet készítek és erre jön majd a sárga marcipánborítás és a kis szivacs testének kialakítása. Nem ez a verzió került megvalósításra, mivel abból gigantikus méretű torta lett volna, így maradtam a hagyományos kerek verziónál, marcipán figurával. Ennek a tortának a receptjét is a napokban fogom updateolni, mivel ezt sem készítettem ide a laptopom mellé...A sütemény tésztája 2 réteg fűszeres piskótatészta, amik valamilyen pikáns lekvárral vannak megkenve, pl.: meggy, ribizli, piros áfonya vagy esetleg szilva is szóba jöhet. Erre jön rá egy magas réteg étcsokoládé mousse, de ha valaki nem rajong az étcsokiért, természetesen tejcsokoládéból is elkészítheti, bár kétség nem fér hozzá, étcsokoládéból az igazi;) Következő lépésben ezt az egészet beburkolom marcipánnal és bevonom étcsokoládéval. Kár volna további szavakat fecsérelni az összhatásra...Leírhatatlan. Ha választanom kellene az életemben kóstolt legfinomabb sütemények közül, a mamám cseresznyés rétese és anyu csokis diótortája mellett ez lenne a 3. befutó. Mennyei!

Kis sárga barátunk testét teljes mértékben saját kezűleg színeztem és formáztam, és ezt a részét élveztem a legjobban a tortakészítésnek:) Sajnos a bevonás nem sikerült valami szépen, nem tudom mi lehetett az oka, de valamiért nem olvadt tökéletesen simára a csokoládém...
Elkészítettem már ezt a tortát szívecskés változatban is:

Szülinap I.

A hétszázát, idejét sem tudom már mikor írtam utoljára bejegyzést...de hát ilyen ez a pop-szakma, hála az égnek zajlik az élet körülöttem. Bár a szülinapom nem mostanában volt (április 30.) de feltétlenül írnom kell arról a tortáról, amit anyukám sütött nekem meglepetésként. Kicsi korom óta nagy kedvencem, és olyan rég nem csinálta már, hogy komolyan meglepett, amikor reggel pizsiben, félig még begyógyult szemekkel megpillantottam a konyhapulton: a csokoládékrémes diótortát. Imádtam. A tésztája habos, légiesen könnyű és pihe-puha, a csokikrém pedig bársonyosan simogatja az ember ízlelőbimbóit, együtt a kettő pedig bomba siker.  Recept is következik hamarosan:) Sajnos most úgy ültem le írni, hogy nincs idekészítve egy darab recept sem a kezem ügyébe, de a napokban pótolom, ígérem. Ha kivárjátok és kipróbáljátok, nem bánjátok meg, tutira;)

És hadd emeljem ki az egyik nagyon kedves ajándékomat a rengeteg közül, amikkel az én édibédi barátaim megleptek: egy konyhai fáklya a tesómtól! Megvan ennek az előzménye, történt ugyanis, hogy előre elkészítettem egy nagyobb adag creme brülee-t, de a régi lángszóróm megadta magát sajnos. Az öcsémet az őrületbe kergettem, hogy "de csak töltsd fel nekem, más baja biztosan nem lehet" de csak nem akart működni. Így hát a krémdesszert felét karamellréteg nélkül kanalaztuk el... De ez végre szuper kis gép, imádom és kaptam hozzá 2 db szívecske alakú ramekin-tálkát is. És ami a legfontosabb: PINK színű!!! Van ennél gyönyörűbb a világon? :)

Madártej szelet

Végre, végre új bejegyzés, hurrááááá! El sem hiszitek, mennyire vártam, hogy végre az imádott kis hobbimról írogathassak, erre sajnos mostanában nem jutott sem idő, sem energia... Azonban most kiváló alkalmam adódott kreatívkodni. Ahogy már korábban is írtam róla, karácsonyra megleptek a szüleim a hőn áhított Zila-tortaformákkal, így hát folyamatosan bújom a http://www.zilatortaforma.hu/ -t újabb és újabb receptek, inspirációk után kutatva. Régóta meg is fogalmazódott az igény a madártej torta iránt, mivel az egész családunk masszívan madártej-függő. Igen ám, el is terveztem, hogy anyukám szülinapjára meglepem őt egy Zila tortaformában elkészített, sodóval töltött madártej tortával. Egy bibi volt csak vele, előző nap el kellett volna készíteni, és egy éjszakát fagyasztani...Ez mondjuk egyrészt ki is ment a fejemből, másrészt megint csak elhúzódott az előző napi munkaidő, tehát a projekt abszolút kivitelezhetetlenné vált, és ez el is szomorított szombat reggel, amikor szembesültem a tényekkel és rádöbbentem: nincs mit tenni, nem lesz madártej torta. Azonban hoppá! Hát van itt nekünk madártej szelet receptünk is, idő hiányában muszáj rugalmasnak lenni, hát nagy szívfájdalmak közepette elszakadtam a tortaformától és kiegyeztem magammal a tepsis verzióban. Utólag rájöttem persze, hogy ez is nyugodtan mehetett volna a 26 centis, kapcsos tortaformába, vagy a Zilába, de majd legközelebb...másodszor majd okosabb leszek. A recepten is van még mit csiszolni, a krém állagát tekintve, a végeredmény egyébként isteni lett. Maga a recept, egy régóta elmentett darab a számítógépemen, most próbáltam ki először, az ízélmény mennyei, egyedül a vaníliakrémem sikerült egy kissé hígra, mely néhol lefolyt a piskótáról. Nem tudom mit lehetne tenni ennek kiküszöbölésére, tippem van csak: mivel főzött krémről van szó, tojássárgájából, én valószínűleg nem főztem elég sűrűre, mert attól tartottam, hogy rántotta lesz, ha tovább sűrítem. Legközelebb tutira megyek: valószínűleg beleküldök 1-2 lapzselatint...

Recept:

Piskóta:

• 8 tojásfehérje
• 8 evőkanál cukor
• 8 evőkanál liszt
• 1 teáskanál sütőpor

Krém:

• 8 tojássárgája
• 4 evőkanál cukor
• 5 evőkanál liszt
• 2 evőkanál vaníliás cukor/ vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje, esetleg vaníliakivonat
• 4 dl tej
• 18 dkg Rama
• 10 dkg porcukor

Tetejére 4-5 dl tejszínből készített hab. Erősen ajánlom a Cserpest, vagy valami jobbfélét, Hulalát eszünkbe se jusson használni, semmi esetre sem!!!

A tésztához a 8 fehérjét kemény habbá verem, hozzáadom a cukrot, lisztet és a sütőport, sütőpapírral bélelt tepsiben vagy tortaformában 15-20 perc alatt megsütöm 180 fokon.

A krémhez a tojássárgájákat a liszttel, cukorral, vaníliával és tejjel sűrűre főzöm, majd hagyom kihűlni. Ha kihűlt, a porcukrot kikeverem a Ramaval, hozzákeverem a vaníliakrémet és a piskótára simítom, arra pedig a  habot. Teteje bármivel megszórható, krokanttal, csokiforgáccsal, ahogy tetszik. Hűtőbe dugjuk pár órára, majd jóízűen befaljuk. 

Dóra torta

Rég volt már bejegyzés, ennek okai a húsvéti sürgés-forgás+munka. Na de most! Történt a múlt héten ugyanis, hogy az én egyik legkedvesebb unokanővérkém felhívott, hogy készítenék-e szülinapos, 3 éves, Dóra nevű  kislánykájának tortát. Hát mondom, hogy a ménkűbe ne, örültem a megbízatásnak és a fejemben már cikáztak is a rózsaszínebbnél rózsaszínebb ötletek. Imádom az ilyen feladatokat, itt bátran elengedhettem a fantáziámat és kiélhettem a már-már betegesen pink mániámat, rendkívül élveztem a díszítését. Maga a torta répatorta lett, sajtkrémes töltelékkel és bevonóval. Az oldalát marcipáncsíkokkal díszítettem ki, majd felül a torta szélén kis fehércsoki virágokkal tüntettem el a színes csíkok végződését. Ezen felül még jött az ötlet, hogy lebegő, repdeső lepkéket is felvonultatok valahogy a tortán. Ennek az lett a végső kivitelezése, hogy beszereztem kis színes papírlepkéket, amelyek el vannak látva kétoldalú ragasztócsíkkal, (ha valakinek van rá érkezése és idegzete, házilag is elkészíthető, nekem nem volt) és ezeket vékony modelldrótra ragasztgattam és a tortába tűzdeltem őket. Egész jól sikerült kivitelezni,azt hiszem, remélem a torta tulajdonosának is legalább annyira tetszik majd, mint nekem :)

Mutatok egy vakuval készült képet is, bár nem annyira szeretem, mert sokszor nem ad vissza valós színeket, de a lepkék viszont úgy jobban látszanak.

Végre végére értem a hétvégén begyűjtött rengeteg medvehagyma feldolgozásának. Azt hittem sosem jön el ez a pillanat. 6-7 kis dobozka ment a fagyasztóba belőle, és 2 kis üveggel sikerült eltennem olívaolajban. Ehhez is felaprítottam a leveleket, besóztam és meglocsoltam az olajjal, majd levegőmentesen üvegekbe tömködtem és még a tetejét is meglocsoltam olívaolajjal. Állítólag hűtőben egy évig is eláll, az íze maradéktalanul megmarad és bármire használható. Azt hiszem, a héten még elteszek pár adagot:)

Medvehagyma

Nincs mese, legalább 2 hete már itt a szezonja, a természet első, zsenge tavaszi ajándéka. Nem is kérdés, családunk jó pár éve medvehagyma-őrült. Ne kérdezzétek miért...csak kóstoljátok meg. Mielőtt belekezdenék, mi mindenre lehet felhasználni, pár szót a gyógyhatásairól, mivel hogy az is van neki, nem is kevés: méregtelenít, emésztőrendszeri panaszokat, szédülést, fejfájást enyhít, magas vérnyomást csökkent, vesét és vért tisztít.

 Jól hangzik? Akkor most jön a ráadás: az ízét valahol a snidling és a fokhagyma közé tenném. Tény, hogy nyersen fogyasztva teszünk a legjobbat magunkkal, hiszen így tartalmazza a legtöbb jóságos vitamint. Alaposan megmosva és felaprítva szórjuk egy szelet friss vajas kenyérre vagy natúr krémsajttal megkent pirítós kenyérre, vagy dobjuk friss, vegyes salátára, akár joghurtos, akár olívaolajas öntettel istenien feldobja. Kikeverhetjük túróval,joghurttal és egy kis sóval meg borssal fűszerezve mennyei  szendvicskrém, és készíthetünk még belőle fűszervajat is. Sülve-főve felhasználva azonban jelentősen csökken a masszív fokhagymás aroma és ez nem feltétlenül ront rajta:) Sülteket ízesíthetünk vele, húsokba göngyölve, betöltve vagy panír fűszerezésére is kiváló. Apróra vágva szórjuk tojásrántottára, krémleves is készülhet belőle, ugyanúgy, mint fokhagymából, meg persze pesto tésztára és rizottóra. Pestohoz egy jó maréknyi megmosott medvehagymát beledobunk aprítógépbe, hozzáadunk pirított fenyőmagot és reszelt parmezánt, sóval, borssal ízesítjük, a bátrabbak dobhatnak rá pár karika chilipaprikát is. Beizzítjuk az aprítógépet, ledaráljuk és felöntjük annyi extra szűz olívaolajjal, amennyit felvesz. Elkeverjük és kis üvegben lezárva, hűtőszekrényben 3-4 hétig eláll. Frissen kifőtt tésztára melegen ajánlanám még továbbá a következő tésztaszószt: vajban 1 gerezd zúzott fokhagymát enyhén megpirítok, felöntöm tejszínnel, kockákra darabolt gorgonzola sajtot (ki mennyire szereti intenzíven a sajt ízét) vagy bármilyen kéksajtot megolvasztok benne, fűszerezem egy jó maréknyi medvehagymával, kevés fehérborral, sóval és borssal, összeforralom és a frissen kifőtt tésztát (linguine, pappardelle vagy spaghetti, ami épp van otthon) a mártásba forgatom. Azért nem írtam mértékegységeket, mert általában érzésre főzök, nem receptek szerint, hanem saját ízlésem szerint:) és a mennyiség is állandóan változó, hol 1 adagot főzök, hol pedig 1 hétre valót...És mivel nem szedhető túlságosan sokáig, csak amíg el nem kezd virágozni, pompás tartósítási lehetőségeink akadnak. Alapos tisztítás, szárítás és felaprítás után szórjuk őket jól záródó műanyag dobozkákba vagy tasakokba és fagyasszuk le. Vagy eltehetjük olívaolajban is, aprítás után sózzuk meg, tömködjük tiszta üvegekbe és öntsük fel jó minőségű extra szűz olívaolajjal. Lezárva, hűtőszekrényben 1 évig is eláll és az íze is tökéletesen megmarad. 
A végére még 1 nagy kedvencünket tartogattam, a medvehagymás pogit:) Ebből soha nem tudunk eleget sütni...


Hozzávalók: 

• 40 dkg liszt
•  1 csomag szárított élesztő 
•  2 tk só
• 1 dl tejföl
•  20 dkg margarin
•  egy tojás
• reszelt, füstölt sajt
• egy nagy csokor medvehagyma

A lisztet, élesztőt, margarint és tejfölt és sót összegyúrom majd 30 percre félreteszem pihenni. A tésztát kinyújtom, és megszórom egy maréknyi felaprított medvehagymával. Ekkor a tésztát kettéhajtom, majd újra kinyújtom, és újra megszórom. Ezt addig csinálom míg el nem fogy a hagymám. Ekkor 1 cm vastagon kinyújtom, kiszaggatom, bevagdalom a tetejét, megkenem a felvert tojással, megszórom sajttal és mehet a sütőbe 200 fokra. Addig maradnak míg meg nem pirulnak. 

 Ne tévesszen meg senkit sem a gesztenyés muffin, az nem tartalmaz medvehagymát, csupán egy napon készültek, de annak a receptjét majd egy következő posztban osztom meg, mára ennyi elég volt. Ja, még 1 jó hír a végére a Mosonmagyaróvár környékieknek: a Kálnoki-erdő vastagon tele van medvehagymával;)