2012. május 21., hétfő

Charlotte

Szívemnek egyik legkedvesebb évfordulójára, kedvesemmel történt megismerkedésünk 1. évfordulójára készítettem ezt a pofonegyszerű, ám annál látványosabb és finomabb, könnyű, nyári édességet, az epres-málnás charlotte-ot. Azért is írtam, hogy pofonegyszerű, mert bevallom töredelmesen, picit most csaltam, kész, tölteni való piskótatekercset vettem, kettőt, amiket megkentem málnalekvárral, felszeleteltem, és kiraktam a szeletekkel egy gömbölyű tál belsejét. (Ha van időnk, természetesen meg is süthetjük a piskótákat, én is azt szoktam inkább preferálni) Amennyiben nagyon biztosra akarunk menni, kibélelhetjük folpackkal a tál belsejét, de nekem eddig még sosem volt problémám a kiborítással, pedig már sokszor csináltam. Ha megvagyunk a szeletek kirakosgatásával, jöhet a töltetlék: nálam ez most túrós-epres volt. 3 csomag túrót, 2 pohár natúr joghurtot, némi édesítőt (mézzel is isteni) és kb 3 dl eperpürét összekevertem. Használhatunk persze friss, darabolt epret is, vagy bármilyen más gyümölcsöt, ami épp otthon van. Majd a végén hozzádobtam 2 tasak zselatin fixet, ebben az a szupi, hogy sem főzni, sem áztatni, semmit nem kell vele bíbelődni, csak bele a krémbe a végén, alaposan elkeverni és lehet is beletölteni a charlotte-forma belsejébe, majd a tetejét is rakjuk ki piskótatekercs-szeletekkel. Egy éjszakára tegyük hűtőbe, ha ennyi időnk nincs, akkor is legalább 2-3 órát hűtsük, majd borítsuk ki a gömbölyű formából az incsifincsi nyári desszertünket egy tortatálra és arassuk le a babérokat!:)

2012. május 20., vasárnap

Szülinap II.

Történt ugyanis, hogy az én szülinapom után nem sokkal következett az én szerelmem születésnapja. Rengeteg ötletelés után az az egy biztos volt, hogy Spongyabobnak valahogy, valamilyen formában szerepelnie kell a tortán. Na meg persze az, hogy az ízesítés az marcipános-csokoládémousse torta lesz, mivel ez az abszolút kedvence. Első ötlet az volt, hogy magát a tortát is Spongyabob alakúra sütöm, azaz egy téglatestet készítek és erre jön majd a sárga marcipánborítás és a kis szivacs testének kialakítása. Nem ez a verzió került megvalósításra, mivel abból gigantikus méretű torta lett volna, így maradtam a hagyományos kerek verziónál, marcipán figurával. Ennek a tortának a receptjét is a napokban fogom updateolni, mivel ezt sem készítettem ide a laptopom mellé...A sütemény tésztája 2 réteg fűszeres piskótatészta, amik valamilyen pikáns lekvárral vannak megkenve, pl.: meggy, ribizli, piros áfonya vagy esetleg szilva is szóba jöhet. Erre jön rá egy magas réteg étcsokoládé mousse, de ha valaki nem rajong az étcsokiért, természetesen tejcsokoládéból is elkészítheti, bár kétség nem fér hozzá, étcsokoládéból az igazi;) Következő lépésben ezt az egészet beburkolom marcipánnal és bevonom étcsokoládéval. Kár volna további szavakat fecsérelni az összhatásra...Leírhatatlan. Ha választanom kellene az életemben kóstolt legfinomabb sütemények közül, a mamám cseresznyés rétese és anyu csokis diótortája mellett ez lenne a 3. befutó. Mennyei!
Kis sárga barátunk testét teljes mértékben saját kezűleg színeztem és formáztam, és ezt a részét élveztem a legjobban a tortakészítésnek:) Sajnos a bevonás nem sikerült valami szépen, nem tudom mi lehetett az oka, de valamiért nem olvadt tökéletesen simára a csokoládém...
Elkészítettem már ezt a tortát szívecskés változatban is:

Szülinap I.

A hétszázát, idejét sem tudom már mikor írtam utoljára bejegyzést...de hát ilyen ez a pop-szakma, hála az égnek zajlik az élet körülöttem. Bár a szülinapom nem mostanában volt (április 30.) de feltétlenül írnom kell arról a tortáról, amit anyukám sütött nekem meglepetésként. Kicsi korom óta nagy kedvencem, és olyan rég nem csinálta már, hogy komolyan meglepett, amikor reggel pizsiben, félig még begyógyult szemekkel megpillantottam a konyhapulton: a csokoládékrémes diótortát. Imádtam. A tésztája habos, légiesen könnyű és pihe-puha, a csokikrém pedig bársonyosan simogatja az ember ízlelőbimbóit, együtt a kettő pedig bomba siker.  Recept is következik hamarosan:) Sajnos most úgy ültem le írni, hogy nincs idekészítve egy darab recept sem a kezem ügyébe, de a napokban pótolom, ígérem. Ha kivárjátok és kipróbáljátok, nem bánjátok meg, tutira;)
És hadd emeljem ki az egyik nagyon kedves ajándékomat a rengeteg közül, amikkel az én édibédi barátaim megleptek: egy konyhai fáklya a tesómtól! Megvan ennek az előzménye, történt ugyanis, hogy előre elkészítettem egy nagyobb adag creme brülee-t, de a régi lángszóróm megadta magát sajnos. Az öcsémet az őrületbe kergettem, hogy "de csak töltsd fel nekem, más baja biztosan nem lehet" de csak nem akart működni. Így hát a krémdesszert felét karamellréteg nélkül kanalaztuk el... De ez végre szuper kis gép, imádom és kaptam hozzá 2 db szívecske alakú ramekin-tálkát is. És ami a legfontosabb: PINK színű!!! Van ennél gyönyörűbb a világon? :)